Csaknem négy évtizeddel a csernobili reaktorkatasztrófa után új kutatás utal arra, hogy a következmények a következő generációban is kimutathatók lehetnek. Egy friss tanulmány először szolgáltat egyértelmű bizonyítékot arra, hogy bizonyos genetikai elváltozások kimutathatók azoknak a férfiaknak a gyermekeinél, akik akkoriban fokozott sugárzásnak voltak kitéve.
A Bonni Egyetem kutatócsoportja a csernobili atomerőmű egykori felszámolóinak gyermekeit, valamint további összehasonlító csoportokat vizsgált. Az eredményeket a rangos Scientific Reports folyóiratban tették közzé.
A sugárzás nyomot hagyott
A kutatók úgynevezett „clustered de novo mutations” (cDNM) elváltozásokat kerestek. Ezek olyan, egymáshoz közel elhelyezkedő új genetikai változások, amelyek sem az apánál, sem az anyánál nem találhatók meg. Az ilyen mutációs klaszterek arra utalnak, hogy a DNS-szál megsérült, majd a javítás nem teljesen hibamentesen történt meg – ami az ionizáló sugárzás egyik lehetséges hatása.
Jóval több mutáció az érintettek gyermekeinél
A vizsgálat során 130 csernobili gyermekének, 110 feltételezetten sugárterhelésnek kitett egykori német radarkatona gyermekének, valamint 1275 nem exponált szülő gyermekének teljes genomját elemezték.
Átlagosan gyermekenként 2,65 mutációs klasztert találtak a csernobili csoportban, 1,48-at a radarkatonák gyermekeinél, és 0,88-at a kontrollcsoportban. A különbség statisztikai korrekciók után is szignifikáns maradt.
Egyértelmű összefüggést is kimutattak: minél magasabb volt az apa becsült sugárdózisa, annál több ilyen mutációs klasztert hordozott a gyermek. A tudósok szerint a sugárzás hatására keletkező reaktív oxigénvegyületek károsíthatják a DNS-szálakat – írja a krone.at.
Az egészségügyi kockázat csekély
A kutatók ugyanakkor megnyugtató eredményről is beszámoltak: az érintett apák gyermekei körében nem mutatkozott emelkedett betegségkockázat. A legtöbb azonosított genetikai változás olyan DNS-szakaszokban volt, amelyek nem tartalmaznak közvetlen fehérjekódoló információt. Így a betegségek kialakulásának kockázata nagyon alacsony.
Összehasonlításként megjegyzik: az apa életkora a fogantatáskor jóval nagyobb hatással van az új mutációk számára és a betegségek kockázatára, mint az itt vizsgált sugárterhelés.
Az első egyértelmű jel a generációs hatásra
A tanulmánynak vannak korlátai: a sugárdózisokat utólag kellett megbecsülni, a részvétel önkéntes volt. A szerzők mégis úgy vélik, hogy a mutációs klaszterek első megbízható bizonyítékát adják annak, hogy a hosszan tartó sugárterhelés mérhető nyomokat hagyhat az apa utódainak örökítőanyagában – még ha ez nem is jár kimutatható egészségkárosodással.
