Egy Lincoln Park Zoo‑ból érkezett afrikai mérges kígyót vizsgált, amikor rosszul fogta meg az állatot, és az megharapta a kezét. Schmidt – tévesen azt feltételezve, hogy az ifjú példány nem tud halálos dózist beadni – nem fordult azonnal orvoshoz, hanem egyszerűen hazament, és naplót kezdett vezetni a saját tüneteiről és közérzetéről.
A kígyómarás helyén a fogak néhány milliméterre behatoltak a bőrbe, és a méreg a szervezetébe jutott. A napló szerint Schmidt délután fél ötkor indult haza és ekkor még csak enyhe rosszullétet érzett – émelygett, hidegrázása volt és lázas lett, miközben a fogínye is vérzett. Ezek a tünetek azonban nem vették rá, hogy segítséget kérjen.
Estére a kígyómarás miatt kialakuló mérgezés tünetei tovább súlyosbodtak: vér a vizeletben éjjel, hányinger korán reggel, majd egy időre úgy tűnt, hogy jobban érzi magát. A naplóbejegyzések szerint reggel még evett egy normális reggelit, és aznap délelőtt is folytatta feljegyzéseit arról, hogy a szája és orra továbbra is vérzik.
Schmidt végül nem kért vagy kapott időben orvosi segítséget, mert abban bízott, hogy a tünetek enyhülnek, illetve azért sem kereste fel az orvost, mert azt hitte, a kezelés „megvonná a feltételeket” a saját szemléltetésétől. Délutánra azonban tünetei életveszélyessé váltak: légzésének bénulása következtében kómába esett, majd néhány órával később meghalt. Hátrahagyott feleségétől és két fiától búcsúzott el utolsó telefonhívásában.
A történet különlegessége az, hogy Schmidt tudományos szemmel, részletes naplót vezetett a mérgezés lefolyásáról, így az utókor számára rendkívül ritka, első kézből származó leírás maradt fenn arról, miként hatott a boomslang mérge egy emberi szervezetre.
(via)
