A húsvéti készülődés nem merül ki egy gyors, „letudott” gyónásban – a katolikus egyház szerint csak akkor érvényes a feloldozás, ha a hívő bizonyos feltételeket teljesít.
A Katolikus Egyház előírása szerint minden hívőnek évente legalább egyszer meg kell gyónnia, és a húsvéti időszakban – amely a feltámadás ünnepétől a pünkösdig tart – szentáldozáshoz kell járulnia. Ezt a kötelezettséget már a Negyedik lateráni zsinat is rögzítette.
Az egyház tanítása szerint a gyónás akkor érvényes, ha az úgynevezett öt feltétel teljesül:
- lelkiismeret-vizsgálat
- őszinte bánat
- erős elhatározás a változásra
- a bűnök őszinte megvallása
- jóvátétel
A Katolikus Egyház Katekizmusa kiemeli, hogy a legfontosabb az őszinte bánat. Ha valaki csak felsorolja a bűneit, de nem akar változtatni, a szentség nem teljesül.
A pap megtagadhatja a feloldozást, ha hiányzik a valódi bűnbánat vagy a változás szándéka. Ilyen lehet például, ha valaki kijelenti, hogy továbbra is tudatosan súlyos bűnben akar élni.
Az egyházi jog szerint a gyóntatónak meg kell győződnie arról, hogy a hívő valóban kész a változásra. Problémát jelenthet az is, ha valaki szándékosan elhallgat egy súlyos bűnt, vagy nem hajlandó jóvátenni a kárt, például visszafizetni egy tartozást.
Ferenc pápa korábban hangsúlyozta: a gyónás nem lehet puszta kötelesség. A bűnök megvallásakor egyszerre kell konkrétnak és őszintének lenni, mert Isten nem büntetni akar, hanem „átölelni” az embert.
