A Harry egy erős mediterrán ciklon, amit időjárási szakértők néha „medicane”-ként emlegetnek — nem egyszerű szélviharral érkezett: teljes hadjáratot indított a szigetország ellen, hatalmas hullámokkal, orkán erejű széllel tombolt, és még az elektromos hálózatot is letarolta.
Óriáshullámok és elárasztott tengerpartok
Amint a déli partok fölött a légnyomás zuhanni kezdett, a tenger válaszként hatalmas, tomboló hullámokkal rohamozta meg a parti településeket. Az erős tengerverés hatására a víz elöntötte az ország sétányait, több partszakaszt víz alá nyomott, és a tengerparti infrastruktúra darabokra tört. A helyzet olyan gyorsan romlott, hogy a hatóságok szigorú kijárási tilalmat adtak ki. A polgárok nagy része kénytelen volt a lakásában várni a vihar végét.
Nem csak a víz volt a fő ellenség: hajnalig tomboló viharban villámok szikráztak a felhők között, a Máltai Egyetem kutatói például 667 villámcsapást regisztráltak a sziget körül a vihar idején — olyan jelenséget, amit itt télen ritkán látnak.
A hatalmas szél és a villámtevékenység együtt azt is eredményezte, hogy több településen megszakadt az áramellátás, egyes helyeken a lakosok órákat töltöttek világítás nélkül a sötétben, miközben a vihar még mindig dühöngött odakint.
A szél ereje nem ismert kegyelmet: Marsaxlokk kikötőjében egy 200 éves, ikonikus pálmafát is letört az orkán erejű szél, amelyet még az idő sem tudott eddig ledönteni — Harrynek viszont sikerült. Jelentős mentőakció indult Ċirkewwa környékén, ahol egy 13 éves lányt sodort ki a hullám — őt a hatóságok légi és tengeri úton keresték, miközben az éjszakai szél egyre hevesebben süvített.
Közlekedési káosz és bezárt utak
A városokban a közlekedés is összeomlott: buszjáratokat kellett eltéríteni, utak váltak járhatatlanná, miközben a hatóságok mindent megtettek, hogy megelőzzék a további baleseteket.
A legégetőbb kérdés az volt a vihar napjaiban – és azóta is sokan ezt kérdezik –, hogy követelt-e emberéletet a ciklon Máltán. A hivatalos adatok szerint nem. Bármennyire is pusztító volt, a máltai hatóságok megerősítették: a szigeteken, így Vallettában sem történt halálos áldozattal járó baleset, ami közvetlenül a vihar számlájára lenne írható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna hajszálon múló tragédia. A mentőszolgálatok több, kifejezetten életveszélyes helyzethez vonultak ki, volt, akit a feldühödött tengerből kellett kimenteni, és olyan is akadt, aki csak perceken múlt, hogy nem sodródott el végleg a hullámok között. A különbséget végül a gyors hatósági reakció és az időben kiadott vörös riasztás jelentette.
Brutális szél
Ami azonban igazán sokkoló volt, az nem is a víz, hanem a szél. Harry nem egyszerűen fújt – üvöltött, úgy, ahogy azt inkább a Karib-térségből származó hurrikánfelvételeken szokás látni, nem Európa szívében, a Földközi-tengeren. A széllökések több helyen elérték, sőt meghaladták a 100–150 kilométer/órás sebességet, ami már a karibi hurrikánok alsó kategóriájának felel meg. A különbség csak annyi volt, hogy itt nem pálmafás, trópusi nyárban tombolt a vihar, hanem sűrűn beépített, kőből rakott, történelmi városokban. Valletta utcái szélcsatornákká változtak: a levegő nem egyszerűen mozgott, hanem falról falra csapódva tépte ki az ember kezéből az esernyőt, rángatta az ajtókat, és olyan nyomást gyakorolt a testre, mintha valaki folyamatosan lökdösné az utcán.
Az AcNews munkatársa is a helyszínen volt a mediterrán ciklon idején. Mutatjuk a brutális felvételeket!
