Ki áll valójában Agent Anonym mögött?
Egy a középkorúságba éppen belecsúszó ember, aki sokáig hitte, hogy a minden mással való foglalkozás elterelheti a figyelmét arról, amit egyébként tennie kellett volna már régóta. És most mondhatják erre, hogy sima kapuzárási pánik, lehet. De talán mégiscsak előremutatóbb, mint venni egy piros kabriót és szoláriumbarnán járni az éjszakát. Félretéve a viccet, azt éreztem, hogy nem tudom tovább nem csinálni. Nem kerestem az értelmét, egyszerűen belevágtam… Korábban többször nekifutottam a zenének. Kisebb projektek kapcsán már írtam dalokat, kísérőzenét, de a saját, személyes produkcióm valahogy mindig elmaradt.
Mikor érezted először, hogy zenével szeretnél foglalkozni, és mi volt az a pont, amikor komolyabban is beleálltál ebbe
Valamikor kisiskolás koromban lehetett, amikor egy játékzongorán leütöttem az első pár hangot. Egy kidobásra szánt, teljesen komolytalan, a rendes billentyűkiosztást hírből sem ismerő eszköz volt. A szüleim észrevették, hogy élvezem a dolgot. Pár évvel később karácsonyra kaptam egy kisbillentyűs, elemmel működő két és fél oktávos mini szintetizátort. Ezt követően, a kamaszkorom a reménytelen vágyódás időszaka volt egy komoly, profi hangszer után, ami csak jóval később adatott meg.
A Bonanza Banzai a legmeghatározóbb számára
Milyen zenei hatások formálták az ízlésedet?
Engem valójában először a szintetizátorok és az elektronikus hangzás érdekeltek. Aztán ehhez kerestem és találtam meg a zenekarokat, előadókat. Az unokatestvéreim közül én vagyok messze a legfiatalabb, és amikor ők már kamaszodtak – én meg még kisgyerek voltam -, rajtuk keresztül ismertem meg például a Depeche Mode-ot. Arra kaptam fel a fejem, amikor egyikőjük egy kásásra másolt VHS kazettán néz egy MTV koncertfelvételt. Kész csoda, hogy átjött bármi belőle, annyira rossz kópia volt. Azt mondta, ez egy angol zenekar, akik szintetizátorokat használnak és csöveket ütnek dobok helyett. Én meg azt éreztem, oké, megérkeztünk!
Kik azok az előadók, akik inspiráltak?
A fent említett Depeche Mode megkerülhetetlen, bár mégsem ők, hanem a kilencvenes évek elején egy magyar zenekar, a Bonanza Banzai lett a meghatározó számomra. Ugyanaz az unokatesóm, akin keresztül a DM bekúszott az életembe, ő fertőzött meg a Bonanzával is. Emlékszem, a nagynéném duplakazettás dekkje előtt ült egy fejhallgatóval és állandóan visszatekert egy számot. Érdeklődtem, mi ez a nagy izgalom. Egy új, szintizenét játszó zenekar, magyarok – válaszolta. Rám tette a fejhallgatót és elindította. A Kihalt minden című dal volt az. Tőle, és aztán unokanővéremtől kaptam az első két, rongyosra hallgatott Bonanza-kazettát.
Mit szeretnél közvetíteni a zenéddel: inkább személyes történeteket, társadalmi megfigyeléseket vagy egyfajta gondolkodásmódot?
Szerintem minden személyes. Illetve akkor jó, akkor működik. Az ember – vagy a mindenkori művész, – és produktuma csak akkor ad bármit, ha előtte a nagyon erős saját, karakteres szűrőjén átmegy. Így aztán igazából tökmindegy, hogy a legbensőbb érzelmeiről ír dalt, vagy a kültakaróján kívüli világ dolgairól. Az szólítja meg az embereket, amit nagyon egyedinek tálalnak, de valahogy mégis könnyen felismerhető. A régi közhely igaz: mindenki ugyanazt a dalt írja. Csak valaki érdekessé is tudja tenni.
„Kiléptem a komfortzónámból”
Mennyire fontos számodra a szöveg? Inkább a mondanivaló vagy a hangzás vezeti a dalírást?
Dalokat írok, nem verseket. Egyik sincs meg a másik nélkül. Az instrumentális zene sem rossz, de nekem kicsit olyan, mint az alkoholmentes sör. Mindenki tudja, hogy hiányzik belőle a lényeg, de azért vezetéshez elmegy…
Hogyan dolgozol egy dalon? Előbb a szöveg születik meg, vagy a zenei alap?
Erre nincs szabály, vagy törvényszerűség. Az összes létező permutációban született már dal. A legélvezetesebb a flow-ban épülő. Húzza egymást a zene és a szöveg, kialakul a hangszerelés. De volt olyan, amit egyetlen szintetizátor hangszín inspirált és az burjánzott ki. De a leggyakoribb, hogy egy zongora hangszínen szerzem a zenét, majd aztán, amikor fejben kész a dalszerkezet, esetleg a szöveg is kész, akkor kihangszerelem elektronikus hangzásra. Van olyan megjelent dalom, aminek a refrénszövege még gimi alatt, egy földrajzóra közben született, és a könyv hátsó borítójára jegyzeteltem le. Sok évvel később, amikor az egyik dalhoz sehogy sem akart megérkezni a refrénszöveg, akkor beugrott. Előbb-utóbb minden a helyére kerül. Ezeket a dalokat hívom tetrisz, vagy patchwork nótáknak. Sok, első blikkre össze nem illő darab egyszer csak összeáll.
Egyedül készíted a dalaidat, vagy vannak alkotótársaid is?
Ez egyszemélyes produkció. Ez talán a fő oka annak, hogy ennyire későn lett látható. Zenét szerzek, szöveget írok, feléneklem, megkeverem, gyártom a vizuált hozzá, publikálom. Nem áll mögöttem senki. Nincs menedzsment, nincs hirdetési keret. Évekig hittem például, hogy megtalálom az ideális énekest, frontembert. Erre a szerepre sosem vágytam, nekem pont tökéletes lenne a billentyűk mögött. Múlt az idő, én meg mindig tudtam arra fogni, hogy azért nem csinálom, mert nincs énekesem hozzá. Jó pár éve, közös ismerős által egy a „nagygenerációhoz” tartozó, népszerű és sikeres dalszerző hallotta pár nótámat. Kérdezte, hogy ezek miért nem publikusak. Én meg jöttem azzal a dumával, hogy hát izé, nincs énekes, én nem meg tudok, nem akarok, stb. Sosem felejtem el a tekintetét – szegény nincs már köztünk -, rám nézett, elmosolyodott és azt mondta, ha a dal személyes és őszinte, akkor a közönség megbocsájtja a képzetlenséget, kezdeti esendőséget, erről szól a popzene. Aztán még hozzátette, amolyan jóslatszerűen: Dani, ugye azt tudod, hogy ezeket a dalokat előbb vagy utóbb úgyis neked kell majd végigvinned. Eltelt sok év, de csak igaza lett! Én pedig így egészen elképesztő mértékben léptem ki saját komfortzónámból. Hálás vagyok neki az elismerő szavakért és a biztatásért.
Az idei első dalod a „KONTEÓ”. Mi inspirálta a témáját?
Az, amit mindnyájan érzünk. Hogy valami nagyon nem stimmel már egy ideje. Világszinten sem. És folyamatosan kezd igazuk lenni azoknak, akiket korábban bolondnak bélyegzett mindenki. Van ez a találós kérdés: mi a különbség az összeesküvéselmélet és a valóság közt? Hat hónap. Ez a dal 2025 júniusában született, 2026 februárjában jelent meg. Arra azért én sem gondoltam, hogy ennyire betalál.
„A célok tartják rendben az embert”
Még viszonylag új a projekt. Mi volt eddig a legnagyobb visszajelzés vagy meglepetés, amit kaptál a közönségtől, szakmától?
A legnagyobb siker és elismerés, hogy tényleg vannak olyanok, akik szeretik, hallgatják. Nyilván még nagyon az elején járok, járunk én és a közönségem. De a hozzám hasonló bozótharcos, egyszemélyes kommandóművészek versenyében egyáltalán nem állok rosszul hallgatottság tekintetében. Sikerkének érzem ezt az interjút is. Nagy dolog, hogy abból a hatalmas zajból, amit a végtelen kínálat okoz, kilátszódtam és érdemesnek látod, hogy rákérdezz, ki ez az Agent Anonym.
Mit gondolsz arról, hogy a zeneiparban egyre több AI-generált tartalom jelenik meg?
Az ezredforduló óta folyamatos szabadesésben van az alkotó ember. Főleg, ha amit csinál, az digitális jelek formájában minőségromlás nélkül ingyenesen hallgatható, nézhető, terjeszthető. Az AI ezen még taszajtott egy hatalmasat. Elérkeztünk oda, hogy egyáltalán nem kell egyén az alkotás mögé. Az igazi tragédia azonban nem ez. Hanem az, hogy ezt jóízűen el is fogyasztják. Van igény a befogadó oldalon, nem látok semmi tudatosságot ennek kikerülésére. Olyanok részéről sem, akik egyébként igen kényesek arra, hogy mit esznek, milyen ruhát hordanak. Félnek a környezetszennyezéstől, adalékanyagoktól, mikróműanyagoktól, gyermekmunkával előállított cipőktől, – egyébként teljesen jogosan és érthetően. De bármikor elfogyasztanak egy teljes mértékben szoftver által generált tartalmat, direkt nem használom az „alkotás” szót. Szóval a lelküket, elméjüket bármikor beszennyezik egy mesterséges, nem valódi, nem létező „művészeti termékkel”. De azért annak utánajárnak, hogy a bolt polcán lévő gyöngyhagymás mangócsatni valóban fair trade-ből van-e és nem tartalmaz esetleg még véletlenül sem mesterséges színezéket. Ezért tartom fontosnak a youtube-csatornám leírásában megemlíteni, és itt is hangsúlyozni, hogy az Agent Anonym dalok nem tartalmaznak semmilyen AI által generált elemet!
Van hosszabb távú célod a zenével, vagy inkább a folyamatot élvezed?
A folyamatot nagyon élvezem, viszont a célok tartják rendben az embert! Magamnak hazudnám a legnagyobbat, ha most azt mondanám, nem vágyom többre. De ezt végső soron a közönség dönti majd el. Remélem, még sokan csatlakoznak és jönnek velem tovább ezen az úton! Szerintem jók lennénk együtt!
