A változás hátterében elsősorban Oroszország megerősödése és az ukrajnai háború áll, amely alapjaiban rengette meg a kontinens biztonsági egyensúlyát.
Carsten Breuer tábornok, a német fegyveres erők vezetője szerint a fenyegetés valós és sürgető. Úgy látja, Oroszország akár 2029-re képessé válhat egy NATO elleni támadásra, ezért Németországnak gyorsan kell reagálnia. Ennek jegyében a hadsereg létszámát és költségvetését is jelentősen növelik: a védelmi kiadások néhány éven belül elérhetik a 162 milliárd eurót.
A változás nemcsak katonai, hanem mély kulturális fordulat is. A második világháború után Németország tudatosan visszafogta haderejét, és biztonságát nagyrészt az Egyesült Államokra bízta. Ez a korszak azonban véget érni látszik. Az amerikai elköteleződés gyengülése és a keleti fenyegetés erősödése arra kényszeríti Berlint, hogy önállóbb védelmi politikát alakítson ki.
Ennek látványos jele a Balti-térségben való jelenlét: Litvániában már most több ezer német katona állomásozik, közvetlenül Oroszország szövetségese, Fehéroroszország közelében. A cél egyértelmű: elrettenteni egy esetleges támadást, és megerősíteni a NATO keleti szárnyát.
A német stratégia ugyanakkor hangsúlyozza az együttműködést. Berlin nem egyedül kíván katonai nagyhatalommá válni, hanem a NATO és az Európai Unió keretein belül építi fel erejét. Ez részben történelmi okokból is fontos: a 20. század pusztító háborúi után Németország különösen érzékeny arra, hogyan jelenik meg katonai szereplőként.
A kontinens országai ma már másként tekintenek erre a folyamatra. Míg korábban aggodalmat keltett volna a német fegyverkezés, ma sokan inkább szükségesnek látják. Lengyel és balti vezetők kifejezetten támogatják a német hadsereg erősödését, mivel azt Európa biztonságának kulcsaként értékelik.
Németország így új szerepbe lép: gazdasági nagyhatalomból egyre inkább katonai tényezővé válik. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e erre az erőre, hanem az, hogy Berlin hogyan él majd vele egy egyre bizonytalanabb világban – írja a BBC.
