A Spitzbergák-szigetcsoport az Északi-sarkkörön túl, Norvégia fennhatósága alatt fekszik. Longyearbyen, a főváros, a világ legészakibb települése, ahol emberek élnek – és medvék is. A városban több jegesmedve jut egy lakosra, mint kávézó, a tél pedig kilenc hónapig tart. De nem ez a legfurcsább szabály itt: halottat nem temetnek el a városban.
Az 1950-es években ugyanis kiderült, hogy a helyi temetőben nyugvók nem igazán… nyugszanak. A dermesztő, állandó fagy miatt a testek soha nem bomlanak le. A tudósok még az 1918-as spanyolnátha vírusának maradványait is megtalálták néhány múmiává fagyott holttestben! A hatóságok ekkor döntöttek úgy: innentől kezdve senkit sem temetnek el Longyearbyenben.
Ha valaki halálos beteg, vagy baleset éri, repülővel Norvégia szárazföldjére szállítják, hogy ott hunyjon el és ott helyezzék örök nyugalomra. Így Longyearbyen lakosai szó szerint életre vannak ítélve – legalábbis, amíg a hatóságok engedik.
És ha ez nem lenne elég, a városnak más furcsa szabályai is vannak. Itt például nem lehet macskát tartani (a madárvilág védelme miatt), mindenki fegyvert hord (a jegesmedvék ellen), és tilos megszületni is – ugyanis a kórház túl kicsi, ezért a kismamákat a szülés előtt a szárazföldre küldik.
Longyearbyen így vált a világ egyik legbizarrabb településévé, ahol az élet és halál határai tényleg más értelmet nyernek. Ahol a nap fél évig nem kel fel, a hó sosem olvad el, és ahol az egyetlen biztos dolog az, hogy itt nem halsz meg – mert nem is szabad.
