Zalánki Gergő egy igencsak hosszúra sikeredett Facebook-posztban tárta fel, mi történt vele az elmúlt két és fél évben. A világbajnok és Európa-bajnok vízilabdázó az olimpia utáni nyarat teljesen pihenéssel töltötte, és előre egyeztetve kihagyta a tavalyi szingapúri világbajnokságot. Januárban ugyan jelezte: készen áll a visszatérésre az Európa-bajnokságra, ám végül nem került be a Belgrádban ezüstérmet szerző válogatott keretébe – ami sokakat meglepett.
Zalánk Gergő leírta a történeteket a saját szemszögéből
„Az utóbbi időben sok kérdést kaptam azzal kapcsolatban, mi történt, miért nem vagyok a magyar válogatott tagja. Mivel a helyzet számomra sem volt egyértelmű, nem szerettem volna beszélni róla. Hosszas mérlegelés után azért döntöttem úgy, hogy most megszólalok, mert fontosnak tartom, hogy elmondhassam az én nézőpontomat” – kezdte bejegyzásáben Zalánki Gergő emlékeztetett arra, hogy a szövetség támogatta abban, hogy a 2024-es olimpia után egy nyarat feltöltődés céljából a családjával töltsön.
„A 2024-es év számomra rendkívüli pszichés terheléssel járt: klubom, a Pro Recco csődbe ment, és teljes bizonytalanságban készültem az olimpiára. Ebben a helyzetben a korábban egyeztetett pihenő már nem kényelmi döntés volt, hanem a lelki stabilitásom megőrzését segítette elő” – fogalmazott Zalánki, aki szerint pihenője hosszú távon a válogatott érdekeit is szolgálta.
„Csakhogy: – A pihenő megkezdésével egy időben a kommunikáció hangneme megváltozott, majd idővel teljesen megszűnt. A bő keret összetartásaira sem kaptam meghívót, illetve lehetőséget arra, hogy bizonyítsak. Szakmai indoklás nélkül maradtam ki az Európa-bajnokságról is.”
A korábban elfogadott döntést később indokként használták ellene
Zalánki Gergő a folytatásban arról írt, hogy többször próbált választ kapni arra, mi a konkrét oka a kialakult helyzetnek, és mit tehet azért, hogy ez megoldódjon.
„Különösen nehéz volt megélni, hogy utólag vitatott lett a korábban mindenki által elfogadott döntés, miszerint elengedtek erre az időszakra, majd ez később indokként szolgált arra, hogy ne térhessek vissza. Mindez azért is érthetetlen számomra, mert a sportágban a múltban és jelenleg is több játékos él(t) hasonló lehetőséggel, és ez soha nem jelentett problémát. Ez a kettős mérce bizonytalanságot kelt bennem, és megkérdőjelezi mindazt, amiért hosszú éveken át dolgoztam. Amit hiányolok, az a tiszta és őszinte kommunikáció. Nem támadni szeretnék, hanem megértetni: a mentális egészség nem kiváltság, hanem alapfeltétel. Hiszem, hogy a magyar vízilabda akkor lehet igazán erős, ha ebben nincs különbség játékos és játékos között.”
(via)
