A fázás nem egyszerűen hőmérséklet kérdése. Az idegrendszer által gyártott vészjelzés, amelyet testösszetétel, hormonok, anyagcsere, pszichés állapot és az időjárás együtt indít be. Ezért lehet az, hogy ugyanabban a hidegben valaki pólóban van, más pedig vacog.
Sokan azt gondolják, hogy a fázás egyszerűen a kinti mínuszok következménye, pedig a helyzet ennél összetettebb. Valójában nem a hideg az elsődleges ok, hanem az, ahogyan a szervezet reagál rá. Az emberi test nagyjából 37 Celsius-fokra van „beállítva” – ezen a hőmérsékleten működnek optimálisan az enzimek. Ha ettől eltrés történik, az idegrendszer azonnal riaszt. Ezt érezzük fázásként.
A test hőszigetelésében kulcsszerepe van az izmoknak és a zsírszövetnek. Aki ezekből kevesebb halmozott fel, gyorsabban veszít hőt. Továbbá a hormonális okok szintén közrejátszanak, emiatt a nők azonos körülmények között gyakran érzékenyebbek a hidegre.
A rendszeres mozgás és az izomtömeg növelése viszont „belső fűtésként” működik, míg a lassú anyagcsere kifejezetten fokozza a hidegérzetet.
Bizonyos állapotok – például vashiány, D-vitamin-hiány, pajzsmirigy-problémák, cukorbetegség vagy a dohányzás – rontják a keringést, főként a kézben és a lábban. Jó tudni azt is, hogy a náthát nem a hideg okozza, hanem vírusok – tehát a lehűlés csupán gyengítheti az immunvédekezést.
A külső körülmények szintén mérvadók: a szél hűt, a nedvesség és a felhőzet viszont „melegtartó” hatású lehet. A mozgás pedig attól függően hűt vagy fűt, hogyan végezzük.
A rosszul megválasztott ruházat gyakori csapda. Ha a reggel kiválasztott ruhadarabunk nem szellőzik, izzadást okoz, ami visszahűt, miközben ruháink feladata nem a melegítés, hanem a hő bent tartása lenne – ezért működik jól a rétegezés és a gyapjú. Összességében tehát az északiak nem bírják jobban a téli mínuszokat, hanem felkészültebbek: tudják, hogyan támogassák a testük természetes hőháztartását.
(via)
