Sokak számára az ingázás nem csupán kényelmetlenség, hanem súlyos anyagi teher – különösen a kevésbé fejlett régiókban, ahol ritkák a tömegközlekedési lehetőségek, és az autó szinte elengedhetetlen.
Egy különösen drámai példa egy niederösterreichi férfi, aki Waldviertelből naponta mintegy 120 kilométert vezet Bécsbe dolgozni. A növekvő üzemanyagárak miatt egyre nehezebben tudja megfizetni a munkába járással járó költségeket – annyira, hogy elmondása szerint „inkább a munkaügyi hivatalhoz menne”, mert így anyagilag jobban járna, mint ha továbbra is autóval ingázna.
Josef Hager, az osztrák Pendlerinitiative (Pendler‑szervezet) szóvivője szerint ez a szélsőséges példa jól mutatja, milyen súlyos és sokakat érintő probléma alakult ki az elmúlt hónapokban. A benzines és dízel üzemanyagok ára folyamatosan nő, és a megélhetési költségek emelkedése mellett egyre kevésbé lehet fenntartható módon eljutni a munkába.
Az adók miatt van nagy baj
Hager hangsúlyozza, hogy az üzemanyagárak több mint felét az adók teszik ki. Szerinte ezért a kormánynak csökkentenie kellene ezeket a terheket, hogy tehermentesítse az ingázókat. Bár a legutóbbi elvonási csomagot alapvetően üdvözölték, szerinte az nem elég: legalább 20–30 centtel alacsonyabb literenkénti ár lenne reális és érezhető segítség a családoknak és dolgozóknak.
A szakértő figyelmeztet, hogy a prognózisok szerint akár 3 euró közelébe is emelkedhet a literenkénti üzemanyag ára. Ha ez bekövetkezik, sokak számára az autóval való ingázás már egyszerűen nem lesz fenntartható – ami nemcsak egyéni szinten, de a munkaerőpiacon is súlyos következményekkel járna.
Politikai szinten jelenleg nem látni olyan irányú törekvést, hogy eltörölnék vagy jelentősen módosítanák a jelenlegi ingázói adókedvezményeket (pl. a Pendlerpauschale‑t), ezért Hager a célzott, gyors és érezhető intézkedések mellett érvel, amelyek közvetlenül csökkentenék a mindennapi tankolt költségeket.
