Komoly elhatározásról beszélt Zalatnay Cini az MTVA Csináljuk a fesztivált! című műsorának első elődöntője utáni kibeszélőben. Az adásban Czakó Juli adta elő a Nem várok holnapig című dalt, amellyel az énekesnő 1967-ben megnyerte a Táncdalfesztivált, majd szóba került Cini másik nagy sikere is: az 1971-es győzelem a Fák, virágok, fény című dallal.
A két korszakhoz két ikonikus színpadi megjelenés is kötődik. Míg az első győzelem idején miniszoknyában állt színpadra, négy évvel később egy hosszú, elegáns csipkeruhát viselt. Ez a ruha máig különleges helyet foglal el az életében.
Az énekesnő elárulta: a ruhát mindmáig megőrizte, és most komoly tervei vannak vele.
„Megvan bizony. Nem akarok hazudni, de egy ilyen ekkora kell a hátsójába, hogy visszafogyjak arra a súlyra” – mutatta nevetve, mekkora változásra lenne szükség.
„Meg is csinálom, úgy döntöttem. És nem azért, mert kajálós vagyok vagy valami. Hát van egy kis olyan betegségem, ami ebben a korban már lehet… De akkor is megcsinálom, mert azt mondtam, hogy ha jövőre csinálok egy nagy bulit, ahol az egész életemet úgy, ahogy van leénekeljük, akkor föl akarok öltözni úgy, ahogy anno.”
A műsorvezető, Tótfalusi Fanni kérdésére Cini megerősítette: valóban nagyszabású koncertet tervez, de nem klasszikus értelemben.
„Szeretném kevés szereplővel, mert mindig nézem a Rózsit is, meg a Charlie-t is, és nem igaz, hogy tele kell tömni vendégekkel az ember koncertjét. Nem attól lesz jobb vagy nagyobb. Én most szeretnék egy olyan igazit.”
Majd egy rá jellemző, szenvedélyes mondattal zárta gondolatait:
„A rock and rollba bele lehet halni, érted?”
Az énekesnő azt is elmondta, ha visszagondol a 15 éves önmagára, aki elindult a pályán, ma sem változtatna semmin.
„Még egyszer ugyanígy csinálnám. Az indulás éveiben a Jóisten se tudott volna megállítani. Semmi nem volt fontosabb, mint a zene. Nem motiváltak a szép autók, nem volt autónk, villamossal, busszal jártunk.”
Zalatnay Cini tehát nemcsak egy ruhába szeretne újra beleférni, hanem egy egész korszakot készül visszahozni – méghozzá ugyanazzal a szenvedéllyel, amellyel több mint ötven éve elindult.
