Amennyiben az utolsó pillanatban nem sikerül megállapodásra jutni Teheránnal, és Donald Trump elnök elrendeli az amerikai katonai fellépést, több forgatókönyv is elképzelhető – írja a BBC.
Az Egyesült Államok légi- és haditengerészeti erői várhatóan korlátozott, precíziós csapásokat hajtanának végre az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) katonai bázisai, a Basij félkatonai egységek rakétaindító és -tároló létesítményei, valamint Irán nukleáris és ballisztikusrakéta-programja ellen.
Egy rendkívül optimista forgatókönyv szerint a már most is meggyengült iráni rezsim összeomlana. Az ország végül valódi demokráciává alakulna, amely újra csatlakozhatna a nemzetközi közösséghez. A közelmúlt tapasztalatai azonban óvatosságra intenek: Irakban és Líbiában a nyugati katonai beavatkozás nem vezetett zökkenőmentes demokratikus átmenethez. Éveken át tartó káoszt és erőszakot eredményezett. Szíria példája részben kivétel, ahol 2024-ben nyugati katonai támogatás nélkül bukott meg Bashar al-Aszad rendszere.
Egy másik, úgynevezett „venezuelai modell” szerint egy gyors és erőteljes amerikai fellépés nem döntené meg a rezsimet, de rákényszerítené politikájának mérséklésére. Ez Irán esetében azt jelentené, hogy az Iszlám Köztársaság fennmarad, ám csökkenti a közel-keleti fegyveres milíciák támogatását. Visszafogja nukleáris és rakétaprogramját, valamint enyhít a belső elnyomáson. Ez a kimenetel azonban kevéssé valószínű.
47 éves ellenállás
Az iráni vezetés immár 47 éve ellenáll minden érdemi változtatásnak, és sok elemző szerint képtelen irányt váltani. Bár a rezsim rendkívül népszerűtlen, és a tiltakozások folyamatosan gyengítik, továbbra is egy mélyen beágyazott, erőszakra kész biztonsági állam tartja fenn a hatalmát. A tüntetések eddig azért nem tudták megbuktatni a rendszert, mert nem történt tömeges átállás az elitből, miközben a hatalom korlátlan brutalitásra hajlandó.
Egy amerikai támadást követő káosz akár egy katonai junta kialakulásához is vezethet, amelyet főként az IRGC vezetne. Irán többször kijelentette, hogy minden amerikai támadást megtorol, és bár nem képes felvenni a versenyt az amerikai haditengerészet és légierő erejével, jelentős ballisztikus rakéta- és drónarzenállal rendelkezik.
Az Egyesült Államok katonai bázisai az Arab-öböl mentén – különösen Bahreinben és Katarban – könnyen célponttá válhatnak. De Irán akár más, általa bűnrészesnek tekintett országok infrastruktúráját is támadhatja. A 2019-es szaúdi Aramco elleni rakéta- és dróntámadás már megmutatta, mennyire sebezhető a térség.
Különösen veszélyes forgatókönyv a Hormuzi-szoros lezárása, amelyen keresztül a világ olaj- és LNG-szállítmányainak jelentős része halad át. A tengeri aknák telepítése súlyos hatással lenne a globális kereskedelemre és az energiaárakra.
Az egyik legsúlyosabb fenyegetés az úgynevezett „rajtaütéses támadás”, amely során Irán drónok és gyorsnaszádok tömegével próbálna túlterhelni egy amerikai hadihajót. Egy amerikai hadihajó elsüllyesztése vagy legénységének elfogása súlyos presztízsveszteséget jelentene az Egyesült Államok számára.
Mindezek mellett fennáll a polgárháború és az etnikai konfliktusok veszélye is, különösen a kurdok, balucsok és más kisebbségek körében. Bár a térség számos országa – különösen Izrael – örülne Irán meggyengülésének, senki sem akarja, hogy a közel 93 milliós ország káoszba süllyedjen, humanitárius és menekültválságot okozva.
A legnagyobb kockázat jelenleg az, hogy az Egyesült Államok elnöke a felvonultatott katonai erő miatt politikai kényszert érez a cselekvésre, és egy olyan háború indul el, amelynek nincs világos végpontja, és beláthatatlan következményekkel járhat.
