A november 11-i Márton-nap sokszínű hagyományaival az önzetlenségre és a jótettekre emlékeztet. De mit is tett valójában Szent Márton? Amikor november 11-én este a gyerekek énekelve vonulnak a színes lámpásaikkal, újra feléled egy több évszázados hagyomány, amely az irgalmasságra és a megosztásra emlékeztet.
A szokás Szent Márton tours-i püspök nevéhez fűződik, aki a 4. században élt. A legenda szerint a római katona egy hideg téli napon egy éhező, fagyoskodó koldus mellett lovagolt el. Megsajnálta az embert, és kardjával kettévágta meleg köpenyét, majd egyik felét a koldusnak adta. Aznap éjjel Krisztus jelent meg álmában — a köpenydarabba burkolózva. Ez a könyörületesség tette Mártont a keresztény szeretet jelképévé.
A libák bosszúja?
A történetek szerint Márton ezután megkeresztelkedett, majd később püspökké akarták választani. Ám szerény természete miatt alkalmatlannak tartotta magát a tisztségre, ezért — a hagyomány szerint — egy libaólban rejtőzött el. A hangos madarak azonban elárulták, így végül mégis püspökké szentelték. A mondás szerint büntetésül megsüttette őket – innen ered a „Márton-napi liba” hagyománya.
A történészek szerint azonban a libasült inkább gyakorlati okokra vezethető vissza: november 11. a középkorban az adófizetés napja volt, és a természetbeni adó gyakran egy liba volt. Emellett ezen a napon kezdődött a karácsony előtti böjt, így az emberek kihasználták az utolsó alkalmat, hogy bőségesen lakmározzanak.
Tűz és lámpásmenet
Miért járunk lámpásokkal ezen a napon? Márton mintegy 30 éven át volt Tours püspöke, és számos csodát tulajdonítottak neki. 397. november 8-án halt meg, majd szentté avatták. A korai keresztények már ismerték a gyertyás körmeneteket, és a hagyomány szerint november 11-én sok fénnyel kísérték Mártont a sírjához. A lámpások fénye emellett jelképezi, hogy tettei „fényt hoztak a sötétségbe”.
A nap egybeesik az aratási év végével is: a mezőgazdasági munkák lezárásaként a parasztok tüzeket gyújtottak a földeken – hálából a termésért és búcsúként az évtől. A gyerekek pedig takarmányrépából vagy tökből készítettek lámpásokat, így született a mai lámpás felvonulás hagyománya.
