Japánban ugyanis, ha valaki nyilvánosan fújja az orrát, szinte biztos, hogy több döbbent tekintetet kap, mint ha cipő nélkül sétálna be egy étterembe.
A felkelő nap országában a nyilvános orrfújás tabunak számít. A japánok számára ez undorítónak, illetlennek és zavarba ejtőnek hat. A helyiek inkább halkan szipognak, vagy ha már tényleg nem bírják tovább, udvariasan elnézést kérnek, és elvonulnak a mosdóba elintézni a dolgot.
És mielőtt elítélnénk őket, érdemes belegondolni: Japánban a higiénia és az önfegyelem valóságos életfilozófia. A közösség tisztelete mindennél fontosabb. Így minden olyan cselekedet, ami másokat akár egy pillanatra is kellemetlen helyzetbe hoz, kerülendő.
A helyiek számára tehát az orrfújás nem egy természetes reflex. A „közízlés megsértése” – hasonlóan ahhoz, mintha valaki hangosan böfögne egy elegáns vacsorán.
Persze, a japán turisták sem értik mindig, hogy Európában, például Magyarországon, senki sem kap frászt attól, ha valaki előhúz egy zsepit a metrón. Ugyanakkor, ha mi járunk náluk, érdemes megjegyezni: jobb, ha inkább a mosdóba surranunk egy gyors orrfújásra, mint hogy a helyiek szemében az év „kulturális rémálmaivá” váljunk.
És ki tudja – lehet, hogy ha jobban belegondolunk, ők csinálják jól. Hiszen a japán városok tisztasága, rendezettsége és nyugalma mögött pont ez a fajta aprólékos odafigyelés rejlik.
