Több évtizedes pályája során számtalan szerepben láthattuk, mégis ritka az a pillanat, amikor ennyire nyíltan beszél kiteljesedésről, határokról, veszteségekről és arról az adni vágyásról, amely ma is újra és újra színpadra hívja. Szavai mögött megélt tapasztalat, önismeret és egy olyan művészi hitvallás húzódik meg, amelyben a technikánál fontosabb az igazság, a hangnál erősebb a személyiség. A Jászai Mari-díjas művész a Pepita Magazinnak adott interjút.
Kiteljesedés a Kék rókában
Gregor Bernadett szerint karrierje egyik legmeghatározóbb pillanata Herczeg Ferenc Kék róka című darabjához kötődik. „Az azt megelőző huszonöt év munkája akkor érett meg. Talán nem szerénytelenség azt mondani, hogy érett színésznőként voltam jelen abban a főszerepben. Csiszár Imre rendezte a darabot, rendkívül sokat tanultam tőle. Ő adott nekem egy alapvető biztonságot a visszajelzéseivel, instrukcióival. Legalább harminc előadás telt el, mire mertem szüneteket tartani, mert megéreztem a közönséggel a közös atmoszférát. Erre – mint egy hullámra – rá mertem ülni. Ebben vagyok igazán önmagam.”
Nyitottság az új felé
A művésznő elmondása szerint nyitott a kihívásokra, új műfajokra, akár musicalre vagy kortárs performanszra is. „Van bennünk egyfajta szándék arra, hogy minden szereppel és minden új bemutatóval tanuljunk valami újat. … Ugyanakkor a művésznek tisztában kell lennie a saját alkatával és korlátaival.”
Az adni vágyás motiválja
Bernadett számára nem az exhibicionizmus, hanem az adni vágyás a motiváció. „Ha színpadra állok – akár egy Karády-est alkalmával, akár egy vígjátékban –, és úgy érzem, hogy aznap valami értékeset tudtam adni magamból, mert egy szomorú dalon valaki elsírta magát, vagy jót nevetett egy poénon, akkor annak volt értelme. Átfolyik rajtam egy energia, amit képes vagyok továbbadni a közönségnek.”
Örök emlékek
Legkedvesebb előadásai között említi A La Mancha lovagját, amelyet tizenegy éven keresztül játszott. „Nemcsak szerepként őrzöm magamban, hanem egy jelentős életszakaszként tekintek vissza rá.”
A szerep igazi birtoklása
„Úgy érzem, én sosem pusztán eljátszom egy szerepet, hanem a saját megélt tapasztalataimból nyúlok hozzá. Minden örömöm, sikerem, bánatom ott van velem. Ezeket a színpadon felszínre tudom hozni. … Nem eljátszom, hogy mérges vagy boldog vagyok, hanem benne vagyok, mint Gregor Bernadett. Egy színész megéli a szerepet.”
A színház mai kihívásai
A színésznő szerint a színháznak haladnia kell a korral, miközben meg kell őriznie klasszikus szépségét. „Mindig zavarban vagyok, ha egy számomra értelmezhetetlen, túlzottan avantgárd helyzetbe kerülök. … Kihívás számomra nyitni az új irányok felé, de muszáj, és szerencsére vannak nagyon izgalmas részei is.”
Piaf és Karády – női sorsok és örök értékek
A Piaf- és Karády-estek megszületéséről így beszélt: „Rendkívül érdekes párhuzamokat fedeztem fel mindkét női sorsban. Átélték, hogy elveszítették a szerelmeiket. Közös a sorsukban az is, hogy a háború alatt zsidókat segítettek, életeket mentettek, katonáknak énekeltek. … Sok művészt közülük már elfelejtettek. A saját tragédiáik ott voltak az énekhangjukban, az előadásmódjukban – ettől váltak naggyá. Megjelenik bennük a női sors, és a külsejük is rendkívül karakteres volt. Ettől maradnak halhatatlanok.”
