Idén, 55 éves korában, hirtelen elhunyt Kálloy Molnár Péter, a magyar színjátszás egyik emblematikus alakja. Halála megrendítette a színházi világot és a közönséget, akik számára munkái mindig a színpadi őszinteség és a mély emberi érzelmek zálogát jelentették.
Kálloy Molnár Péter pályafutása során nem a könnyen szerethető szerepek felé közelített, hanem az összetett, gyakran ellentmondásos karaktereket választotta. Minden alakításában ott rejlett a belső feszültség, a kimondatlan gondolat és az érzelmi intenzitás. Színházban ez különösen érvényesült: a jelenléte nem csupán színészkedés volt, hanem egyfajta színházi kockázatvállalás, amely minden este új energiát hozott a színpadra.
Film- és televíziós szerepeiben is ugyanazt a precizitást és belső erőt mutatta, amit a színházban megszoktunk. Egyetlen pillantás vagy hangsúly is képes volt egész történeteket felrajzolni, anélkül, hogy a színész túlmagyarázta volna a karaktereket. Ez a fajta művészi önmérséklet és intelligens egyszerűség ritkaság a mai magyar színjátszásban.
Kálloy Molnár Péter nem a sztárság vagy a könnyen emészthető szerepek révén vált ismertté, hanem a színház és a film iránti elkötelezettségével, a karakterek mély megértésével, és azzal az érzékenységgel, amellyel a nézőkkel kommunikált. Munkái nyomot hagytak, és tovább élnek mindazokban, akik látták őt a színpadon vagy a vásznon.
Halála jelentős veszteség a magyar kultúra számára, de öröksége, a színészethez való őszinte és merész hozzáállása továbbra is példa lesz a jövő nemzedékeinek. Kálloy Molnár Péter szellemi örökségét kollégái és a színházi világ közössége viszi tovább, akik minden előadásban és emlékben életben tartják munkásságát.
