A Duna tévécsatorna Hogy volt?! című műsorában Kudlik Júlia a gyerekkorától egészen jelenlegi napjaiig mesélt életének meghatározó pillanatairól. A legendás bemondónő olyan emlékeket idézett fel, amelyeket ritkán hallani tőle – a szerb nyelvű kezdetektől a család erején át egészen a balatoni kertmozis élményekig.
Elmondta, hogy édesanyja fiatal korában még háztartásbeli volt, így szinte minden idejét vele töltötte. A házimunkát játéknak élte meg: zoknit sikált, port törölt, tésztát sütött, és gyermeki szívvel hitte, hogy a mesék igazak. Megindítóan vallott arról is, milyen mélyen bízott a jó győzelmében, miközben a bábszínházban együtt kiabált a többiekkel Hófehérkének, hogy figyelmeztesse a veszélyre.
Gyerekkorának egy másik különös fejezete a szerb nyelvhez kötődik: kisgyermekként először szerbül beszélt, mert édesanyja sem tudott magyarul. A nagymamájának és az iskolának köszönhetően azonban hamar megtanulta a magyar nyelvet, miközben a szerbet idővel teljesen elfelejtette.
A Balatonon töltött nyarak is mély nyomot hagytak benne. Egy hétig játszották a Liliomfi című filmet a kertmoziban, ő pedig tizennégyszer nézte végig – egyszer jeggyel, egyszer a domboldalról, esőben és szélben is. A színészek játéka annyira elvarázsolta, hogy sokáig a színészet felé kacsingatott – idézte a Story.
Bár sebésznek készült, végül mégis a színművészetit választotta, ahová második próbálkozásra vették fel. 1963-ban a Magyar Televíziónál kezdett dolgozni mindenes munkatársként, majd egy évvel később már bemondóként üdvözölte a nézőket – egy szökőnapi, szökőévi napon, amelyet máig emleget.
Pályája során folyamatosan képezte magát, és 63 éves korában ismét beült az iskolapadba: teológiát tanult, és bár diplomát nem szerzett, az összes vizsgát teljesítette.
Ma is aktív, kíváncsi és mozgékony életet él: kertjében dolgozik, sok időt tölt barátaival, rendszeresen jár színházba, operába, koncertekre – ugyanazzal a nyitottsággal és derűvel, amely egész pályáját jellemezte.
