Kovács Patrícia pályája elején Ascher Tamás tanácsára Eszenyi Enikő korábbi szerepeiből készült fel a felvételijére.
„Most már szerintem ez nem látszik, vagy már más lettem, de amikor én felvételiztem, akkor negyvennyolc kiló, szőke, pici, madárcsontú, kislányos naivaalkat voltam… Aki közben komikus is tud lenni. Akkor azt mondta Ascher, hogy típusokat keresnek, és hogy ilyen nagy pofájú naivára mindig szükség lesz. Vagy egy ilyen kislányra, aki közben beleáll dolgokba. Tehát nem egy szende, nem csak egyszerűen fiatal, szőke és világos szeme van. Azt mondta, olvassam ezeket (mármint Eszenyi korábbi szerepeit), mert előtte olyan anyagokat vittem, ahogy én elképzeltem, milyen egy színésznő. (…) Mondta, hogy ’gondolhatod ezt magadról, de nem ezt fogod jelenteni.’”
A módszer bevált, később pedig a Vígszínház társulatában együtt is dolgoztak. A közös munka szakmailag sokat adott neki, mégis összetett élményként maradt meg benne:
„Igazából ott nekem kimondottan jó dolgom volt. Olyan értelemben, hogy nagyon izgalmas szerepeket kaptam tőle, vagyis az ő igazgatása alatt, nem feltétlenül rendezte mindegyiket. És nagyon szeretett. Mégis azt éreztem, ennek ára van. Mert amikor éles helyzet van, amikor elmondhatnám a véleményemet, vagy gondolhatnék valamit valamiről, akkor arra nincsen lehetőség… Mert így le van ’tekerve’, és az van mondva: ’Cica, neked az a dolgod, hogy felmenjél a színpadra, és azt csináld, amit én mondok’”
A színésznő azt is kiemelte, hogy bár vele személyesen nem bántak bántóan, a környezet mégis nyomasztó volt számára:
„Próbán nem szabad megsértődni, mert felesleges köd lesz az ember egóján. Ez addig rendben is van, amíg nem érzem a büfében vagy a folyosón, hogy színészként alárendeltségi viszonyban vagyok. Eszenyinél azt éreztem, ez nem oldódik fel, mindig van egy manipuláció, hogy bármikor bánthatnak. Nálam sokkal idősebb kollégák részt vettek ebben a játékban, és mindenki simogatta az éppen abuzáltnak a hátát, hogy ne sírj, mert akkor még rosszabb lesz.”
Végül ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy 2011-ben távozzon a színházból. Azóta csak egyszer találkoztak, amikor véletlenül egymás mellé szólt a jegyük egy előadáson.
