Magyarországon a nők először az első világháború végéhez kapcsolódó politikai átalakulások során kaptak hivatalos választójogot. Az 1918-as Károlyi-kormány által kiadott néptörvény már elvben kiterjesztette a választójogot a nőkre is: azok a nők szavazhattak, akik betöltötték a 24. életévüket és írni-olvasni tudtak magyar nyelven vagy más hazai nyelven.
Ez azonban még nem jelentett stabil és általános joggyakorlatot, mivel az ország politikai helyzete gyorsan változott, és a törvények többsége nem élt hosszú ideig.
Az első tényleges választások, ahol nők is szavazhattak
1919-ben, a Tanácsköztársaság idején történt meg először, hogy Magyarországon nők is részt vehettek választáson. Ekkor már a választójogot 18 éves korig kiterjesztették, és nemtől függetlenül biztosították azt bizonyos feltételek mellett.
Ez volt tehát az első alkalom a magyar történelemben, amikor a nők ténylegesen is szavazhattak egy országos politikai folyamatban.
A két világháború közötti időszak
A Tanácsköztársaság bukása után a választójog ismét szűkebb lett, és a nők jogai korlátozottabbá váltak. A Horthy-korszak különböző választójogi szabályozásai ugyan nem vették el teljesen a női választójogot, de erősen korlátozták azt: például korhatárokat emeltek, és külön feltételekhez kötötték a szavazást.
A modern, egyenlő választójog bevezetése
A mai értelemben vett általános és egyenlő választójog 1945-ben valósult meg Magyarországon. Ekkor vezették be azt a rendszert, amely már nem tett különbséget férfiak és nők között, és mindkét nem számára egységes korhatárral (20 év) biztosította a szavazati jogot.
Összegzés
- 1918 – elvi női választójog bevezetése (Károlyi-kormány)
- 1919 – először szavazhattak nők Magyarországon
- 1920–1945 – korlátozott, nem teljesen egyenlő választójog
- 1945 – általános, egyenlő választójog bevezetése nők és férfiak számára
