„A legszebb ajándék az, amit mi magunk készítünk” – ezt a gondolatot hozta magával gyerekkorából Kiss Kató halottlátó, akit édesanyja már egészen fiatalon erre az értékrendre tanított. Egy olyan szemléletre, amelyben nem az ajándék ára, hanem a mögötte rejlő szándék és idő számít igazán.
Az elismert médium számára a kreatív alkotás mindig is több volt puszta kézműveskedésnél. Bár saját bevallása szerint alapvetően türelmetlen típus volt, a sok aprólékos munkálkodás megtanította neki, hogyan lassítson, hogyan legyen jelen a pillanatban. Az alkotás ugyanis türelmet kíván – és éppen ez a folyamat formálta őt is.
Az elvonulás, az alkotás csendje, a szív és lélek beleadása számára feltöltődés. Ilyenkor igazán önmaga lehet. Most is így történik: saját készítésű apróságokkal lepi meg azokat, akik közel állnak a szívéhez. Nem azért, mert ne örülne bármilyen ajándéknak – hiszen számára minden gesztus értékes –, hanem mert a személyre szabott, kézzel készült meglepetések egészen másképp érintik meg.
„Amikor tudom, hogy valaki rám szánta az idejét, hogy nekem készítsen valamit, akkor nagyot dobban a szívem” – vallja. Az idő ugyanis az egyik legdrágább ajándék. Az ilyen meglepetésekből több is lapul az emlékei között: mindet megőrizte, és szeretettel tekint rájuk újra és újra. Egy különleges emlék számára a tavalyi adventi időszakból egy előadása után kapott mézeskalács adventi koszorú, amely ma is az asztalukat díszíti.
Kató sosem kedvelte a tucatajándékokat. Személytelennek érzi őket. Gyermekeit is arra nevelte, hogy az igazi érték a szívből jövő gondolatban rejlik: egy rajzban, egy levélben, egy saját készítésű apróságban. Ezek felbecsülhetetlen értéket hordoznak.
Ő maga amatőr módon, de annál nagyobb szeretettel alkot. Most éppen apró, mini macaron formájú gyertyákat készített – ajándékba, örömszerzésből, önmagáért az alkotásért. Mert ez kapcsolja ki, és ez tölti fel igazán.
