A japán encephalitis a világ egyik legsúlyosabb, mégis legkevésbé ismert fertőző betegsége. Miközben a globális figyelem gyakran a látványos világjárványokra összpontosul, ez a vírusos agyvelőgyulladás évtizedek óta csendben pusztít Dél- és Délkelet-Ázsiában, különösen vidéki térségekben. A betegség sokáig tünetmentes maradhat, ám amikor súlyossá válik, gyakran már visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodást vagy halált okoz.
A japán encephalitist a flavivírusok családjába tartozó vírus okozza, amelyet elsősorban Culex-fajba tartozó szúnyogok terjesztenek. A vírus természetes körforgásában fontos szerepet játszanak a sertések és vízimadarak, az ember pedig véletlenszerű gazda: emberről emberre a fertőzés nem terjed. A kockázat leginkább olyan térségekben magas, ahol rizstermesztés, állattartás és állóvizek vannak jelen, különösen a monszunidőszak alatt.
A betegség földrajzilag elsősorban Indiában, Bangladesben, Nepálban, Vietnamban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Kína vidéki régióiban fordul elő. A szakértők szerint évente több tízezer megbetegedés történik, ám a valós szám ennél jóval magasabb lehet, mivel sok esetet nem diagnosztizálnak vagy nem jelentenek.
A japán encephalitis különösen alattomos betegség. A fertőzöttek több mint 90–95 százaléka soha nem tapasztal súlyos tüneteket. Azonban akiknél a vírus eléri a központi idegrendszert, azoknál hirtelen magas láz, erős fejfájás, hányás, zavartság, görcsrohamok, bénulás, majd akár kóma is kialakulhat. A súlyos esetek 20–30 százaléka halállal végződik, a túlélők jelentős részénél pedig maradandó idegrendszeri károsodás marad vissza, például beszédzavar, mozgáskorlátozottság vagy epilepszia.
A legnagyobb veszélynek a gyermekek vannak kitéve az endémiás területeken, de érintettek lehetnek mezőgazdasági munkások, vidéken élők, valamint hosszabb időre Ázsiába utazó turisták és külföldön élő munkavállalók is. Rövid, városi tartózkodás esetén a fertőzés esélye alacsonyabb, de vidéki környezetben már számottevő kockázattal kell számolni.
A japán encephalitis elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze a védőoltás, amely hatékony és biztonságos. Számos ázsiai országban rutinszerűen adják a gyermekeknek, és az egészségügyi hatóságok kifejezetten ajánlják azoknak az utazóknak, akik hosszabb ideig vagy vidéki térségekben tartózkodnak. Specifikus gyógymód jelenleg nincs, az orvosi ellátás a tünetek enyhítésére és az életfunkciók fenntartására korlátozódik.
A szakemberek szerint a japán encephalitis jelentősége a jövőben tovább nőhet. A klímaváltozás kedvez a szúnyogok szaporodásának, az urbanizáció és az állattartás keveredése új fertőzési gócokat hozhat létre, miközben a nemzetközi utazások száma folyamatosan emelkedik. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy ez a „láthatatlan járvány” egyre több embert érinthet.
