„Itt a Szabad Európa Rádió a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámhosszon.” Ez a mondat egykor sok magyar számára nem csupán egy adásindító volt, hanem remény, kapaszkodó, titkos ablak a szabad világra – recsegve, zúgva, zavarva, de mégis makacsul és hűségesen.
Sokan még ma is pontosan fel tudják idézni, milyen érzés volt esténként lopva a megadott hullámsávokra tekerni a rádió keresőjét, majd hirtelen visszatekerni, ha megnyikordult a lépcső vagy becsapódott a ház kapuja. A kommunista zavaróállomások nyöszörgése mögött ott szólt a hang, amelyre annyian vártak. Aki akkor tinédzser volt, az Cseke László Teenager Partyjára emlékezik – arra a műsorra, amely évtizedeken át elhozta a Nyugat zenéjét, a szabadság ízét, és ahol virágnyelven üzentek egymásnak szétszakadt szerelmesek, testvérek, családok.
A mai ötvenesek-hatvanasok máig őrzik a müncheni stúdió különös varázsát. Láthatatlan volt, elérhetetlen, távoli, mégis oly közeli: a nappaliban, a konyhában, egy csöpp szoba sarkában felállított Orion rádióban ott volt a másik Magyarország, a kimondható mondatok helye, ahol nem kellett suttogni.
A Szabad Európa Rádió létét a történelem kényszerítette ki. A háború után a Szovjetunió kiterjesztette befolyását Kelet-Európára, sokan menekültek Nyugatra, majd tovább az Egyesült Államokba. 1950. augusztus 4-én indult meg először a magyar nyelvű adás – akkor még New Yorkból, naponta kétszer. Hírek érkeztek, másféle valóság, másféle gondolkodás. Egy évvel később a SZER központja Münchenbe költözött, és 1951. október 6-tól már egész nap szólt magyarul a Szabad Európa Rádió.
Akkoriban csak teljes titokban lehetett hallgatni. Nem volt szabad beszélni róla, nem lehetett idézni, főleg nem nyilvánosan. De tudtuk, hogy ott van. Tudtuk, hogy valaki szól hozzánk őszintén, mellébeszélés nélkül, és ez elég volt. A hidegháborúban az volt az egyetlen csatorna, amely hírt és valóságot juttatott el a vasfüggöny mögé, Magyarországra is.
A SZER 1993-ig működött rádióként, majd megszűnt – egészen 2020 őszéig, amikor az első Trump-kormányzat idején újjáéledt, már modern, online formában, prágai központtal. Most azonban véget ért a történet. Az Egyesült Államok Globális Médiaügynöksége döntése alapján éjfél óta nem működik a Szabad Európa magyar szerkesztősége. Búcsúüzenetükben azt írták:
„Köszönjük a bizalmat, érdeklődést és támogatást, amit közönségünktől kaptunk.”
Ez már egy másik korszak. Szabad világban már nem kell suttogni, nem kell hangerőt levenni, és nem kell attól tartani, mikor kattan a zár. De annak, aki a Szabad Európa adásain nőtt fel, akinek ez volt a falakon átsejlő, távoli, mégis nagyon is valóságos reménysugár, most mégis valami elmúlik. Az indoklás szerint nincs már rá szükség. De akik hallgattuk, a szívünkbe zártuk. Számunkra mindig ugyanaz marad: egy hang, amely akkor is célba ért, amikor még nem volt szabad kimondani.
