A magyar ökölvívás két ikonja, Erdei Zsolt és Kovács István évtizedeken át szoros barátságot ápolt, ám az elmúlt években látványosan eltávolodtak egymástól. A háttérben meghúzódó okokról sokáig csak találgatások voltak, most azonban Madár részletesen beszélt a történtekről. A feszültség a sportvezetői időszakban alakult ki, amikor mindketten szerepet vállaltak a hazai boksz irányításában.
„Én lettem egy időben az elnök. Ő pedig szeretett volna tiszteletbeli elnök lenni és hát ugye nem lett az. Nem akarok jobban belemenni, de mind a ketten szerepet vállaltunk abban, hogy ez a kapcsolat így alakult. Az az igazság, hogy a mi kapcsolatunk az nagyon történelmi már jóformán, ha azt vesszük. Egy nagyon hosszú időre visszavezethető barátság ez” – mondta Erdei Zsolt a Borsnak.
A konfliktus tehát részben pozíciókhoz és félreértésekhez köthető, amelyek még egy ilyen erős kapcsolatot is megingattak. A bokszoló felidézte első találkozásukat is, amely már akkor megmutatta a köztük lévő különleges kapcsolatot.
„Sose felejtem el, amikor először találkoztam vele, akkor ő már junior Európa bajnok volt. Ő lehet, hogy másképp emlékszik rá, de azt tudom, hogy kimentünk futni. Nem volt csak 5 kör, de én mentem vele, mint az őrült. Futottam, mint a bolond, belehaltam az egészbe. És mondom, akkor sem adom fel, és akkor ő egyszerűen a negyedik kör után kiállt, én meg megkönnyebbültem. Fej-fej mellett futottunk végig, ott ismertem őt meg, akkor találkoztam vele először.”
A két sportoló végül felismerte, hogy a személyes sérelmeknél fontosabb a közös cél: a magyar ökölvívás fejlődése.
„Az az igazság, hogy mind a ketten valahol a legeredményesebbek vagyunk ebben a sportágban. Jelen pillanatban azok közül, akik még élnek. Mi még aktívak vagyunk a sportágban, mind a ketten tesszük a dolgunkat, mind a ketten segítjük az ökölvívásnak az előrehaladását, így szerintem teljesen elkerülhetetlen az, hogy mi ketten barátok tudjunk lenni.”
A fordulatot az hozta el, hogy Kovács István kezdeményezte a közeledést.
„Régen mindig egy szobában voltunk, együtt voltunk versenyeken, együtt futottunk, együtt hajszoltuk az eredményeket. Amikor az elején elkezdtem a profi pályafutásomat, akkor ő segített egy csomó mindenben, úgyhogy ez egy régi viszony, régi barátság köztünk. Aztán volt az az átmeneti időszak, amikor én elnök voltam. Igazság szerint ott én azért elkövettem egy-két hibát, vele kapcsolatban is, amire ő megorrolt rám, de azt is tisztába tettük, megkeresett egyébként. Ő félre tudta tenni a büszkeségét. Újra elkezdtünk beszélgetni, és akkor volt egy olyan beszélgetésünk, ahol volt szituáció, amit én beismertem, hogy nem jól reagáltam, és akkor ott elnézést is kértem tőle.”
A viszonyuk ma már rendezett, bár nem a régi formában.
„Ketten együtt azért erősebb tudunk lenni, még akkor is, hogyha nincsen mindennapos kapcsolatunk. Nem beszélgetünk mindennap egymással, de bármi van, akkor én is felhívhatom, ő is felhívhat engem. Nem azt mondom, hogy az a régi kapcsolat van már köztünk, mert az már nem állítható vissza, mert ez egy teljesen más korszak. De egymást mindig próbáljuk segíteni. Voltak hullámvölgyek, de egy erős csapat vagyunk.”
A két legenda tehát túljutott a nehézségeken, és bár a múlt nem tér vissza, a közös cél új alapokra helyezte kapcsolatukat.
