Bodrogi Gyula ismét súlyos veszteséget élt át: elhunyt felesége, Voith Ági. A gyász nemcsak őt, hanem jelenlegi párját, Vass Angéla is mélyen megrendítette. A korábban aktív, életvidám színész most visszahúzódóbb lett, napjaik csendesebben telnek.
A legendás Törőcsik Mari egykor úgy tartotta: aki szereti Bodrogit, azt ő is. Vass Angéla különösen közel állt hozzá, figyelmességével és gondoskodásával mindig jelen volt a mindennapokban, legyen szó a Nemzeti Színházról vagy egy vidéki pihenésről.
„Ági elvesztése mindkettőnket rettenetesen megvisel. Én már szétsírtam magam – mondja Vass Angéla. – Pedig ő és én nem voltunk szoros kapcsolatban. Súlyos betegsége, amely tetőtől talpig legyűrte, élete utolsó másfél évét iszonyatos szenvedéssé tette. A végén már morfiummal enyhítették a fájdalmait.”
A gyász különösen Bodrogi Gyula viselkedésén hagyott mély nyomot. Párja szerint azóta nehéz olvasni benne, mintha egy belső világba húzódott volna vissza – írja a Story.
„Nagyon sok mindenen mentünk át, ami nyomot hagyott bennem. Gyuszikám kilencvenkét éves. Még most is gyönyörű, mint a nap. Itthon már nem kell neki a bot, anélkül járkál a lakásban. De Ági elvesztése óta olyan, mint a kínai. Nem tudom megfejteni, mi jár a fejében, mi játszódik le benne. Látja, hogy totál kivagyok, talán ezért hallgat. Ha eltűnök a fürdőszobában, már keres, hogy hol vagyok. Mindent tudni akar. Erősen kötődik hozzám.”
Kapcsolatuk több mint öt évtizede tart, mégsem kötötték össze hivatalosan az életüket. Nem azért, mert ne lett volna köztük erős kötelék, hanem mert a körülmények és döntések így alakították.
„Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem is gondoltam erre. Egyszer-kétszer gondoltam. De Ági nem akart válni. Aztán hátulról megtudtam, hogy Gyula sem akar. Én meg nem kértem tőle. Egy idő után már teljesen mindegy volt. Szabad maradtam, és így érzem jól magam. De amíg élek, vele élek.”
Az együtt töltött évtizedek alatt közös életük szinte észrevétlenül vált elválaszthatatlanná: együtt élnek, utaznak, és még a hétköznapi pillanatokban is egymásra hangolódva léteznek. Most azonban egy nehéz, csendesebb fejezethez érkeztek, ahol a veszteség súlya lassan ülepszik, mint egy hosszú nap végén a por a bútorokon.
