A gyermek daganatos betegsége nemcsak egészségügyi kérdés, hanem súlyos pszichés teher is. A betegséggel együtt járó bizonytalanság, szorongás és stressz a családon belüli kapcsolatokra is jelentős hatással van, mind a szülői, mind a házastársi és a testvérkapcsolatok szintjén. Éppen ezért fontos kérdés, hogy szülőként hogyan kaphatunk támogatást ebben a krízishelyzetben? Hogyan őrizhető meg a kapcsolat, a bizalom, a nyitottság? Az Érintettek Akadémia kisfilm sorozatának első epizódjában pszichológusok beszélgetnek arról, hogy milyen lelki teherrel jár, és mit lehet tenni szülőként, ha kiderül, hogy daganatos gyermek van a családban.
Fontos lehet a feladatok felosztása
Paczur Hanna és Kocsor Sára, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának pszichológusai szerint fontos, hogy a szülők közti kapcsolat kihívásairól se feledkezzünk meg ebben a helyzetben, mivel az segítheti a megküzdést és a családi rendszer stabilitásának fennmaradását. E tekintetben az egyik legfontosabb terület a kommunikáció: hiánya jelentős negatív hatással bírhat, míg a megfelelő kommunikáció védő tényező lehet a családon belüli kapcsolati nehézségekkel szemben. „Az őszinte, nyílt, kölcsönös, egymás érzéseit és véleményét elfogadó kommunikáció nemcsak a szülő-gyermek, hanem a házastársi kapcsolatban is kiemelkedően fontos. Védőhálót tud jelenteni a mindennapi kihívásokkal szemben, ha a családtagok úgy érzik, megoszthatják felmerülő gondolataikat, érzelmeiket” – emeli ki Paczur Hanna.
Ez azért is fontos, mert felmerülhetnek nemek közti, vagy akár egyéni, eltérő attitűdből fakadó különbségek. „Előfordulhat, hogy amíg az egyik szülő inkább érzelemfókuszú megküzdést használ, és a szociális kapcsolatokra épít, addig a másik fél inkább a feladatokra koncentrál, és kevésbé vonja be a család többi tagját a probléma megoldásába. Fontos, hogy a felek ilyenkor is el tudják fogadni a különbözőségeket és – akár a feladatok felosztásával – megtalálni a helyüket az újonnan alakuló családstruktúrában” – hangsúlyozza Kocsor Sára.
Fizikai elszigeteltség
A szülők közti kapcsolatot és a kommunikációt gyakran a fizikai körülmények is nehezítik, hiszen a legtöbb helyzetben a pár tagjai fizikailag is elszakadnak egymástól: míg az egyik szülő a kórházban van, a másik otthon tartja a frontot. Ilyenkor gyakran eltérő forrásokból tájékozódnak, más impulzusok érik őket. Míg az egyikőjük az orvostól hallja az érintett gyermek aktuális állapotának részleteit, addig a másik fél az óvodával, iskolával vagy éppen a munkahellyel tartja a kapcsolatot, így könnyen kialakulhat információs szakadék. Az érintett szülők családon belüli szerepei is megváltoznak: a kórházi környezetben a szülői szerep kerül kizárólagos fókuszba, a házastárs, háziasszony vagy a munkavállaló pedig háttérbe szorul. Az otthon maradó fél számára nehézség lehet, ha a szülői szerepet kevésbé tudja megélni, ugyanakkor ez a helyzet lehetőséget teremt belehelyezkedni egy másik szerepbe, ami új feladatokat (például főzés, mosás, takarítás) hozhat magával.
A családi szerepek újraszerveződését tapasztalta meg Borszéki György is, amikor kisfiuknál, Gyurcinál alig háromhetes korában daganatot találtak. „Vasárnap vittük be a kórházba, kedden már a klinikán kezelték, és onnantól másfél éven át folyamatos kórház következett. Otthon maradtam egyedül az akkor hároméves kislányunkkal. Mindent csináltam, amit általában egy anyuka szokott, még a derékig érő haját is megtanultam befonni” – emlékszik vissza. A kezelések gépiesen követték egymást: kemoterápiák, műtétek, csontvelő-transzplantáció. Eközben György és felesége mindent megtettek, hogy valamennyit megőrizzenek a normálisból. Hétközben az apa a nagyobb testvérrel maradt otthon, hétvégén pedig a kórházban volt Gyurcival. Ezt mindketten a mai napig nagyon jó döntésnek tartják, és szokták is ajánlani az érintett sorstársaknak, “Mivel felváltva jártunk a klinikára, én is láttam, hogy mi történik bent, így értettem a feleségem ‘idegen szavait’, megéléseit. És a feleségem is tudott a lányunkkal együtt lenni, a kórházból a hétvégére kiszakadni.”
