A teremben lassan elhal a zsongás, ahogy kihunynak a fények. A vetítőgép duruzsolni kezd, és a vásznon feltűnik az első jelenet A fény képeivel: egy család csendes, mégis feszültségektől terhes reggele. Ahol senki nem igazán figyel a másikra – mintha mindenki valami láthatatlan fal mögött élne. Aztán megérkezik a házvezetőnő: halk léptekkel, titkokkal tele, és ahogy a vásznon lassan megváltozik a család dinamikája, a nézőtéren ülve is azt érezzük, hogy valami új történik. Valami olyan, ami egyszerre ismerős és idegen.
Pont így indul minden Európai Art Mozi Nap. Egy pillanattal, ami bevon, leültet, és észrevétlenül átcsúsztat egy másik életbe. Idén már tizedik alkalommal várják Európa művészmoziai – köztük 27 magyarországi helyszín – azokat, akik arra vágynak, hogy egy délután alatt bejárják fél Európa történeteit.
A fény intim családi drámájának csöndje után jólesik szembesülni azzal, milyen széles a skála, amit ez a nap kínál. A vászon egyik pillanatban még egy olasz politikus kétségbeesett leveleit mutatja egy maffiafőnökhöz (Szicíliai levelek), a következőben egy belga tárgyalóterem hideg neonfénye vibrál (Hiszünk nektek), ahol a jog és a lelkiismeret csap össze, míg a folyosón egy család próbálja összefogni azt, ami szétesett. Aztán hirtelen valami egészen más: a francia-belga Elfajult nyaralás, ahol a szatíra úgy csap le az osztálykülönbségekre, ahogy a fagyos téli levegő vág bele a bőrbe. Hol nevetünk, hol összerándul a gyomrunk – egyszerre ismerős és kényelmetlen. Európa rendezői ehhez nagyon értenek: fájó igazságokat humorral oldani.
És persze ott vannak a különlegességek is. A Notre-Dame újjászületéséről készült dokumentumfilm olyan részletességgel mutatja a munkát, hogy a néző szinte érzi a kőpor szagát. A norvég Sarkvidéki varázslat animációs meséje pedig gyereket és felnőttet egyformán visz magával – nem lepődünk meg, hogy a Kecskemétfilm most is ott volt a nemzetközi koprodukció hátterében.
A magyar filmek idén különösen erősek. Herendi Gábor romantikus vígjátéka, a Szenvedélyes nők könnyed humorral mesél arról, hogyan próbálják újraépíteni egymást három generáció női. Enyedi Ildikó új filmje, a Csendes barát pedig egészen más tempót diktál: lassú, érzékeny, gondolatból szőtt történet arról, hogyan tudnak az emberek és a növények között is tükrök épülni – és hogyan mutat rá ez a legcsendesebb, legszemélyesebb magányra.
A 10. Európai Art Mozi Nap arról szól, amiért az art mozikat szeretjük: hogy itt nem pusztán vetítések vannak, hanem történetek, amelyek mögött egész világok állnak. Hogy Európa egyszerre soknyelvű, sokszereplős, és mégis átjárható. Hogy fél nap alatt végigélhetjük a kontinens minden rezdülését – a pszichológiai drámától a krimin át a romantikus vígjátékig, a dokumentumfilm precizitásától a gyerekanimáció könnyedségéig.
És a végén, amikor felkapcsolják a lámpát, van egy közös érzés: ezért megyünk moziba. Mert itt nem csak nézünk – kapcsolódunk is. Ugyanúgy, ahogy A fény szereplői próbálnak egymáshoz utat találni. Ha vasárnap beülünk a mozikba, garantált, hogy nekünk is könnyebben fog menni.