Mindezt Fürcht Pál főügyész jelentette be a mai sajtótájékoztatón, majd részletesen elmondta, mi történt január 12-én éjjel. Az elmebetegnek nyilvánított férfi előbb betört idős szomszédjához, majd nem sokkal később egy rendőrt megölt, kettőt megsebesített.
„A támadó férfi betegségének egyik tünete az irracionális téveszme. Úgy gondolta, a rendőrök miatt veszélyben az élete, ezért elhatározta, hogy akár a megölésük árán is ki kell jutnia ebből a helyzetből. Meg akarta szerezni tőlük a lőfegyverüket is. Ezeket nem sikerült, viszont a dulakodásban a földre került kést igen” – idézi a Blikk Fürcht Pált.
„A történtek után én is hallottam olyan véleményeket, rosszul képzett rendőröket küldtek intézkedni, de ez nem igaz. Kezdettől fogva egyenlőtlen volt a küzdelem: a tettes ki akarta oltani a vele szemben intézkedők életét, a rendőrök csak megfékezni akarták és ügyelniük kellett arra, hogy közben meg ne sérüljön. A rendőrök nem használhatták a fegyverüket, a helyszínen otthonosan mozgó, erős testalkatú támadóval szemben a rájuk borult sötétség miatt. A támadó fizikai erejét az az irreális téveszméje is erősítette, hogy az életéért küzd. Az egyik rendőr kikapta a kezéből a kést és eltörte, így azok a vélekedések sem igazak, hogy a rendőrök gyenge fizikumúak lettek volna. Elektromos sokkolót is próbáltak ellene használni, de a férfi téli ruházata miatt nem találtak szabad bőrfelületet rajta a dulakodás perceiben” – mondta a főügyész, majd megemlékezett az elhunyt Baumann Péterről is.
„Még éjjel kihallgattuk a szolgálatirányító parancsnokot, aki vállsérült kollégájához csatlakozva üldözni kezdte a férfit. Olyat mondott, ami engem is nagyon megrázott. Könnyeivel küszködve beszélt arról, hogy döntés kellett hoznia, ott marad a súlyosan megsérült, haldokló Baumann Péterrel, vagy szintén sérült kollégája után megy, segíteni őt az elfogásban. Az utóbbit választotta és ezért nem foghatta a haldokló Baumann Péter kezét. Meggyőződésem, hogy a helyes utat választotta. A kiérkező mentők megpróbálták a lehetetlent, de nem sikerült, Baumann Péter hősi halált halt.”
