Előadás közben olvasták fel a zenész búcsúlevelét - Détár Enikő: Mindnyájunknak borzasztóan fog hiányozni!

Soltész Mónika 2020.02.13. Rivalda

Előadás közben olvasták fel a zenész búcsúlevelét - Détár Enikő: Mindnyájunknak borzasztóan fog hiányozni!

Rendkívül megrázó pillanatoknak lehettek tanúi kedden este a Madách Színház nézői a Bepasiztunk című előadáson. A múlt hét szerdán elhunyt Gyenes Béla szaxofonos búcsúlevelét az előadás végéhez közeledve olvasta fel Molnár László, aki a színház és a kollégák nevében ily módon szeretett volna elköszönni barátjuktól. A színész könnyeivel küszködve, remegő hangon ragadta meg a papírt, és olvasta fel a zenész utolsó sorait. A nézőközönség vele együtt, zokogva hallgatta végig a megható levelet.

cba bejegyzeseknél(200x300)

A Bepasiztunk című előadás népszerűségének köszönhetően ötödik éve látható a Madách Színházban. Sajnos kedden este eggyel kevesebben állhattak a színpadra a produkció szereplői, ugyanis Gyenes Béla szaxofonista súlyos betegség következtében elhunyt. A zenész búcsúlevelet hagyott a zenésztársainak, a Bon Bon együttesnek, melyet teljes egészében Molnár Péter színművész olvasott fel azon az első előadáson, ahol barátjuk, kollégájuk már nem lehetett jelen.

„Azért olvastam fel, mert az nekünk és a közönségnek is szólhatna. Gyenes Béla a Bon Bon együttesnek alapító tagja, mint szaxofonista. Szolnoki Petiéknek most lesz megalakulásuknak a 25. évfordulója, melyre Béla is meghívást kapott, azonban sajnos oda már nem tudott elmenni. Tulajdonképpen azt a levelet idéztem fel” – kezdte lapunknak a színész, aki azt is elárulta, miért érezte szükségét, hogy felolvassa a zenész búcsúlevelét.

„A munkásságát nagyon régen, de Bélát öt éve ismerem. Akkor kezdtük együtt a Bepasiztunk! előadást, melynek ő is az oszlopos tagja volt. Együtt játszottunk egészen a betegsége kezdetéig. Később már volt besegítője. Nagyon megszerettem, egy végtelen jó és tehetséges művész. Emberséges volt, mindenről lehetett vele beszélgetni, nem csak a zenéről, hanem ahogy egyáltalán az élethez, a színpadhoz és a muzsikához állt. Múlt hét szerdán ment el közülünk, és ez volt az első előadás azóta, de már nélküle. Sajnos az azt megelőző héten sem tudott jelen lenni az állapota miatt. De azt gondoltuk és bíztunk benne, hogy visszatér hozzánk” – árulta el a művész, aki okkal nem a műsor elejére időzítette ezt a pillanatot.

„Én találtam ki, hogy akkor szakítsuk meg az előadást, amikor a végén bevonulok a monológomra. Az egyetlen pont volt, mert ha ezzel kezdünk, nem tudtuk volna végigcsinálni jó ízzel, nevetéssel, hiszen egy vígjátékról van szó. Nem akartuk, hogy a három lány (Détár Enikő, Koós Réka és Ladinek Judit – a szerk.) foglalkozzon ezzel, mert nekik még utána énekelni kell. A mondás is úgy szól: A show megy tovább. Egész egyszerűen a show-nak folytatódni kell. Ezzel szerettünk volna neki üzenni, mennyire szerettük őt” – mondta Molnár László lapunknak, aki gondosan készült a nagy pillanatra, ám így sem tudta könnyek nélkül elmondani a zenész sorait.

„Nem volt könnyű, sőt már-már lehetetlen volt felolvasni a levelet. Alig bírtam megszólalni, miközben egész nap arra treníroztam magam, színész vagyok, el tudom mondani. De sajnos hiába vagyunk profik, az érzelmeket nem lehet ebből kihagyni. Abban a pillanatban, hogy kiálltam a nézők elé, és fájdalmas kötelességemnek kellett eleget tennem, már kész voltam, és alig bírtam elmondani. Ez nem rólam, hanem Béláról szól, így érthetően sikerült felolvasnom. Nagyon küszködtem, de ez azt hiszem, ezzel jár. Egy barátunk, egy kollégánk, aki így ment el, és meghatározó része volt a mi előadásunknak, ennyivel tartoztunk neki, hogy ily módon engedjük őt el az útjára” – fűzte hozzá meghatódva a színész.

Az AcNews megkereste Détár Enikőt is, aki csak szűkszavúan kívánt ebben a témában nyilatkozni.

„Egy remek embert, művészt veszítettünk el. Talán mindenki nevében mondhatom, mindnyájunknak borzasztóan fog hiányozni.”

Az utolsó levél, ami az elhunyt Gyenes Béla sorai, és amit Molnár Lászlótól elmondott az előadáson, így hangzik:

„Kedveseim. Elmentem, igaz nem önszántamból, de menni kellett. Hogy értsétek, röviden elmesélem a történetet. 2017. júliusban beteg lettem, jártam kezelésekre, sokszor hajat váltottam, de felvettük a harcot. Ha ez olvassátok, az azt jelenti, hogy vesztettem. De sebaj. Tartalmas, szép életem volt, köszönhetően szüleimnek, rokonaimnak, barátaimnak, zenész kollégáimnak, egyszóval: NEKTEK és a ZENÉNEK!!! A zene, ami fontos része volt életemnek, amin keresztül elmondtam örömöm, bánatom, amiben szívem-lelkem benne volt, és remélem a zenén keresztül sokáig fogtok emlékezni rám. Petikém-Tomikám, nem tudok menni a 25. jubileumi koncertre, de érezzétek, hogy a lelkem kis darabja, ott lesz veletek, és mindig bármerre mentek. Drága zenész kollégáim, kollégák, mélységes megtiszteltetés, hogy Veletek zenélhettem, és sok boldog órát töltöttünk együtt. Köszönöm.

Ne szomorkodjatok, mert ott, ahová most tartok, nagyszerű zenészek, barátok várnak. Jó kis zenekart hozunk össze. Ott van a Kakas, ott a Robi, a nagy öreg, Barry White, Gesztesi és még nagyon sokan, így nagy bulit csapunk. Köszönöm, köszönöm, hogy vagytok nekem. (Bocs Peti )

Ölellek benneteket. Béluska

Ui.: Drága Ercsikémre nagyon vigyázzatok, Ő most nagyon elveszett és szomorú.”

Fotó: Madách Színház

További cikkek

hbs(400x300)
cba bejegyzeseknél(200x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)