Exkluzív! Nagy Bandó András: Hogy én 71? Hát úgy nézek én ki?

Soltész Mónika 2018.11.13. Rivalda

Exkluzív! Nagy Bandó András: Hogy én 71? Hát úgy nézek én ki?

Fotó: ATV

Nagy Bandó András 71. születésnapját ünnepelte tegnap, aki maga is valószínűtlennek tartja életkorát. Legaktívabb éveit éli, dolgozik, sportol, olvas, vagy éppen a kislányával tanulnak. Az AcNews ez alkalomból köszöntötte az előadóművészt, aki ma már nem számlálja az éveket. A humorista ilyenkor sem vágyik túl nagy dolgokra, megelégszik a gyermeke és a felesége ölelésével, és persze egy-egy jó szóval az ismerősöktől. Igaz, nincs is túl sok ideje az ünneplésre, hiszen mint mindig, ezúttal is tele van tervekkel, melyet lapunkkal osztott meg.
 

b3 bejegyzeseknél(200x300)

Mennyire fontosak számodra az évfordulók? Számon tartod-e?

Tavaly, a 70. szülinapomon bulizhattunk volna egy nagyot, de addig szöszöltem, hogy végül elmaradt. Pár barátom hozott össze egy vacsorát, végül ez lett „a szülinapi est”. Tavasszal, a feleségem és a kislányom szülinapját megünnepeltük, és ebbe becsatlakoztam én is. Természetesen jó megélni, hogy egy évet megint bezsebelhetek, de nem azok közé tartozom, akik ennek örömére átmulatnak egy éjszakát.

 

Van-e olyan születésnapod, amelyre rendkívül szívesen emlékszel vissza?

A „félidősnek” gondolt 50. „többszereplős” volt, barátokkal ültük meg, a 65. is így alakult, de egy-két szűkkörű ünnep boldog emlékét is őrzöm. Ezt a hetvenegyediket a szűk családdal egy ebéddel, és egy közösen megnézett színházi előadással ünnepeltük. A kislányom és a feleségem reggeli ölelése mindent vitt, és aztán az egész nap áradó sms-ek, e-mailek, a bando.hu weboldalamra érkező hosszabb levelek, és kedves facebook köszöntések tetőzték be a napot. Gondolom, ezek maradnak meg minden ünnepelt emlékezetében.

 

Számodra fontos-e, hogy másoknak, gondolok a családtagok, barátokra, ilyenkor eszébe juss, akár egy telefonhívás erejéig?

Persze, ilyenkor tudja meg az ember, kik azok, akik gondolatában én is ott vagyok. Hogy egy gesztus erejéig jelezni akarják: fontos vagy számomra. Mindenki nem szerethet, de aki igazán ismer, az szeret, és ez jó. Ady tökéletesen mondta ki minden ember vágyát: „Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié.” Aki meg fanyalog, elfordul, annak ajánlom a megölt veszprémi kézilabdás Cosma apjának szavait: „Ha ismerték volna a fiamat, sosem bántják.”

 

Sokan bizonyos kor után nem számolják az éveket. Te hogy vagy ezzel?

Ezt csak mondják. Amíg az agyunk jól működik, számoljuk, pontosabban számon tartjuk. Kilencven fölött már mások számolják a vének helyett, aki meg egyáltalán nem számolja, az meghalt. Olyan valószerűtlennek érzem most is, hogy a 71. évemről beszélünk. Hogy én 71? Hát úgy nézek én ki? Életem legaktívabb éveit élem, olvasok, írok, rajzolok, a kislányommal magyarozunk, matekozunk, festünk, futógépen taposom a kilométereket, hát így szokott ez lenni 71 éves korban? És bennem a kérdés: meddig még? Hisz oly sok családtag, barát és ismerős ment el már. Szóval jó mázlistának lenni.

 

Hogyan telt a mai napod?

Ha kiveszem az imént már említetteket, akkor majdnem ugyanúgy, mint a többi, ünnepnapként megélt hétköznapom: olvastam, írtam, és magunk közt „ünnepeltünk”. És lám, varázsszóra, e percben lépett mellém Gvendolin, újra köszöntött. És kezembe nyomta az ünnepnapra rajzolt művét…

 

Min dolgozol most? Készülsz-e valamire?

Mindig készülök, vagy épp elkészülök valamivel. Pár hete kész egy lódítós legényke könyve, együtt van egy hatalmas kötetre való haiku is, és kiadásra vár a Cirkusz című könyvem, a cirkuszművészek verseivel. Jelenleg rakosgatom az Énciklopédia című összegző kötetem anyagát, és két színművön is dolgozom.

 

Ezzel jól megleptél…

Magamat is. Két hete késznek mondhatom az első két abszurd drámámat, és egy kétszereplős melodrámát, remélem, hamarosan színpadon is láthatóak lesznek.

 

Ezek szerint most sem vettél vissza a közismert munkatempóból.

Erre képtelen vagyok. Arra születtem, hogy alkossak, amíg van ötletem és mondanivalóm, amíg fog az agyam, és nem fáraszt, hanem fölüdít a munkálkodás. Vigyázat: a „munkálkodás” mást jelent, mint a „munka”: költők, írók, festők, szobrászok, zenészek ne mondják azt, hogy „munka”, meg, hogy „dolgozom”, akkor sem, ha dolog és munka, ahogy végzik. A munkálkodásban benne van a szöszölős rákészülés, a pepecselés, a gondolatok megrágása, és minden egyéb, ami nem „munka”.

 

A nyáron Bélyegalbum címmel szabadtéri karikatúra kiállításod volt Szegeden, a Kárász utcán.

Igen, visszatértem az „eredethez”, a kezdetemhez, hiszen karikaturistaként kezdtem Szegeden, 1963-ban. Most másfél hónap alatt szültem meg azt a 130 rajzot, és mivel a kislányom mellettem ülve másolta egy részét, kettőnk kiállítása lett. Én a nagyobb, ő a kisebb bélyegeket rajzolta. Boldog lennék, ha ez az anyag körbejárhatná az országot, további rajzolásra serkentve engem.

 

Tudsz-e nemet mondani egy-egy felkérésre?

Ha korrekt fölkérést kapok, csak igent mondok. A tavalyi „70 lett a 47-es” című, három és félórás önálló estem egészben már nem fut, de a sok derűt hozó nagy blokkja igen. Hála istennek, sokan számon tartanak, ismernek, és tudják, hogy jó estét szerzek a közönségnek. A végén pedig jó hallgatni, hogy egyre érettebb vagy, akár a jó bor.

 

Hol találkozhatunk veled?

Mivel az elkövetkező két hónapban zártkörű rendezvényeken lépek föl, egyikre sem invitálhatlak meg, így aztán a vak szerencsén múlik, hogy összefutunk-e valahol.

 

Nagy Bandó András és kislánya, Gvendolin

További cikkek

hbs(400x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)
cba bejegyzeseknél(200x300)