2017. január 4-én, 89 éves korában hunyt el váratlanul Klapka György. Fia így négy év távlatából, és a koronavírus okozta elmúlt időszaknak köszönhetően jött rá, nem engedi, hogy a nehézségek eluralkodjanak rajta, épp ellenkezőleg, azon dolgozik, hogy a jövőben – még ha ezt már édesapja személyesen nem is láthatja – elérje céljait, hogy elmondhassa, méltó a Klapka névre. Az AcNewsnak elárulta, rájött, semmi nem pótolhatja a szülői szeretet, még ha van is olyan ember körülötte, akire mindenben számíthat.
Nem volt könnyű az elmúlt négy év Klapka Dennis számára. A fiatalember azonban sok mindent másképp lát, mint korábban, melyről lapunknak mesélt.
„Most, ebben a korban kezdek rájönni, hogy ha az ember valóban család nélkül él, mennyire nehéz. Mari, édesapám felesége itt van, hozzá bármikor fordulhatok segítségért. A koronavírus a család és a köztem lévő távolságot teljesen ellehetetleníti, nem utazhatunk, és maximum az internetes lehetőségeket, digitális eszközöket kihasználva láthatjuk egymást. Ha az ember elveszíti az édesanyját és az édesapját, rájön, mennyire pótolhatatlan veszteség. Lehet valaki tehetős, a pénz és semmi sem pótolhatja a szülői szeretetet” – kezdte lapunknak Dennis.
„Ha a mai eszemmel, tapasztalataimmal születnék újra ebbe a családba, és nem lettem volna ilyen későn érő típus, illetve apám fiatalabb lett volna, amikor érkeztem, akkor biztosan a vágya is teljesülhetett volna, hogy hozzá hasonlóan valamilyen nagy dolgot építsek fel, amivel olyan sikert érhettem volna el, mint az övé. Sajnos erre már nem jutott sor. Remélem, a mennyben, vagy ahol van, anyukámmal ölelik egymást, végig fogja nézni az utamat, és büszke lesz rám, ha már életében ez nem így alakult” – fűzte hozzá Klapka György fia, majd hozzátette, mindig megemlékezik édesapja évfordulójáról, de ezt a maga módján teszi.
„Az, ha az ember egy sírkőhöz látogat, nem bizonyítja, hogy mennyire szereti a másikat, hiszen a szeretet nem egy kézzel fogható dolog, még ha ezt ki is lehet akár fizikai támogatással fejezni. Tudomásom szerint a léleknek nincs határa, ezért nem járok minden nap a temetőbe” – mondta Dennis, majd hozzátette, most azon dolgozik, hogy bizonyítson, édesapjához méltóan ő is képes nagy dolgok megvalósítására.
„Elhatároztam, hogy az elmúlt évben ért rossz tapasztalatokat és nehézségeket másképp próbálom megemészteni. Nem fordulok magamba és nem siránkozok az életem végéig, pont ellenkezőleg, a COVID kellős közepén is igyekszem valamit csinálni, és arra összpontosítani, hogy apám is büszke lehessen majd rám onnan, ahol épp tartózkodik. Az a fontos számomra, hogy saját erőmmel, mindenféle hátsó befolyásolás nélkül elérjem azt, amit szeretnék, hogy én is elmondhassam magamról, megérdemlem, méltó vagyok a Klapka névre.”
