Kökény Attila talpra állt – „Rengeteg felkérés érkezik, a nagy részét nem is tudom vállalni!”

Soltész Mónika 2020.08.07. Rivalda

Kökény Attila talpra állt – „Rengeteg felkérés érkezik, a nagy részét nem is tudom vállalni!”

Kökény Attila megpróbálja elfelejteni az elmúlt hónapokat, és csak a jövőre koncentrál. Azon szerencsések közé tartozik, akiknek már beindult a zenei életük, sőt annyi igény lenne rá, hogy sokat a legnagyobb sajnálatára nem is tud teljesíteni. Volt időszak, amikor szinte már a depresszióval küzdött.

bejegyzeseknél(200x300) Merk IT

Kökény Attilának nem sokkal a korlátozások enyhítését követően adta első koncertjét. Mint mondja, a levegőben lehetett érezni, mennyire vágynak az emberek a zenére és a szórakozásra.

„Rettenetesen ki voltam már éhezve a színpadra. A több hónapos kihagyás után június második felében volt az első fellépésem, ami annyira jól sikerült, hogy két napig meg sem tudtam szólalni” – kezdte lapunknak Attila. „Nagyon jól éreztük magunkat, megdöbbentem, hogy milyen sokan voltak, az utcán várakoztak, hogy bemehessenek, és érződött az embereken, hogy ki vannak éhezve a zenére, a szórakozásra, a közösségi létre. Végre eljött az az idő, amire régóta vártam, rengeteg felkérés érkezik, és sajnos nagy részét nem is tudom vállalni. Minden hétvégén van valamilyen buli, hiszen már 500 fő alatt megtarthatóak a rendezvények, így számomra visszaállt a régi rend. Vannak olyan napok, amikor tíz különböző helyszínre kellene mennem, de érthető módon ezt nem lehet vállalni, így is lesz olyan szombatom, amikor négy buli esik egy napra” – mondta az énekes, majd mesélt arról, ő miképp élte meg a kényszerpihenőt.

„Egy idő után egyre nehezebben teltek a napok. Április első hetében volt egy rossz időszakom, amikor teljes mértékben megkattantam. Elaludtam éjfélkor, kettőkor már megébredtem, és kerestem azt a módszert, mivel tudnám kissé „kisütni” a fejemet. És megtaláltam egy üveg italt! Megittam, volt hatása is, utána néhány hétig nyugton voltam. Valószínűleg egy ilyen helyzetben erre szükség is van, hogy az ember egy kicsit lecsillapítsa az agyát, mert túl sokat gondolkodunk. Egy idő után pedig el tudnak ezek hatalmasodni a fejünkben. Életemben nem ittam meg otthon még egy pohár sört sem, mert nekem ehhez szükségem van a miliőre, a társaságra, nem tudok úgy inni, hogy leülök a tévé elé és közben nézek egy meccset. Megviselt engem is ez az időszak, mint sok mindenki mást. Egy végtelen bizonytalanság volt előttünk. Ha tudtuk volna előre, hogy 1-2 hónapra bezár minden, akkor az ember megpróbál kicsit szerényebben élni, de nem ez történt. Megszámlálhatatlan mennyiségű fellépést veszítettem el, nem beszélve az anyagiakról. Hiszen a zene a legfontosabb, de az ember akkor boldog, ha dolgozhat, akkor van életed, de ha elveszik a munkádat, minden megszűnik. Mindenki azt gondolta, hogy a kényszerpihenő alatt majd sokat alkotok, de nem így volt, és nem is akartam. Nem volt inger, ami motivált volna. A maszk, a kesztyű, az arc nélküli emberek látványa nem impulzus számomra.”

További cikkek

bejegyzeseknél(200x300) Merk IT
bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzeseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT