Ma lenne 72 éves Cserháti Zsuzsa – Fia, Szirtes Krisztián: Szívszorító, hogy ők a teljes életemből kimaradnak

Soltész Mónika 2020.06.22. Rivalda

Ma lenne 72 éves Cserháti Zsuzsa – Fia, Szirtes Krisztián: Szívszorító, hogy ők a teljes életemből kimaradnak

Cserháti Zsuzsát a magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb alakjaként tartja számon a szakma. Az énekesnő most lenne 72 éves, jövő hónap 23-án lesz halálának 17. évfordulója. Nincs év, hogy ezen alkalmakkor ne emlékezzen meg róla az egész ország. Az AcNews fiát, Szirtes Krisztiánt kereste meg, aki elárulta: nincs nap, hogy ne gondolna édesanyjára és a már szintén elhunyt édesapjára. A legfájdalmasabb számára, hogy szülei kimaradnak a teljes életéből, és nem láthatják, milyen szép életet él nagyszerű családjával.

bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT

„Nincs nap, hogy ne jutnának eszembe a szüleim. Nagyon fáj a mai napig, hogy nem láthatják az unokáikat és az életüket. Néha elképzelem, milyen lenne, ha itt lennének, és figyelemmel kísérhetnék mindezt. Apukám egyáltalán nem ismerhette meg a feleségemet, anyukám azonban igen, de sajnos nagyon kevés jutott nekik ebből az időből. Három-négy hónap volt mindössze, bár ez idő alatt is megkedvelték egymást. Szívszorító és rossz, hogy ők a teljes életemből kimaradnak. Pont a minap beszélgettem a feleségemmel erről, és szerintem örülnének nekünk. Biztosan úgy gondolnák, hogy jó az, amit és ahogyan csináljuk, és ettől boldogok és elégedettek lennének” – kezdte lapunknak Krisztián, majd hozzátette, az is fájdalmas számára, hogy a meghatározó pillanatokon sem osztozhat szüleivel.

„Szerencsém van, hogy nagyszerű családom van. Anyukám mindig is ilyenről álmodozott, ahol ki lehet ülni a teraszra az unokákkal, és biztosan jól érezné magát ebben a közegben. Ez nem adatott meg neki. Hiányzik, és ez nem köthető évfordulókhoz. Nekünk minden pillanatban, amikor történik valami, eszünkbe jut. Egy tanévzárás, egy születésnap, egy jó pillanat, legyen bármi, mindig újra és újra a gondolataimban vannak, milyen jó lenne, ha itt lennének velünk” – fűzte hozzá Cserháti Zsuzsa fia, aki elárulta, milyen hatással van rá és családjára, amikor egy-egy újabb megemlékezésbe „ütköznek”.

„A gyerekek régóta tudják, hogy a nagymamájuk meghalt. Fontosnak tartottuk elmagyarázni, hogy nekik miért csak egy van. Pontosan tudják ezt a helyzetet értelmezni, és ezt megszokták, és az is természetessé vált számukra, hogy időről-időre különböző helyeken megemlékeznek a nagyiról. Ők pontosan tudják, hogy ki volt, mit csinált, ismerik a lemezeit. Biztosan jól is esik nekik, de még abban a korban vannak, amikor nem tudnak ezzel mit kezdeni. Én dugdosom a gyerekeimet, de majd biztosan eljön a pillanat az életükben, amikor elérnek valamit, és majd hozzáteszik, hogy mellesleg ők a Cserháti Zsuzsa unokái” – folytatta Krisztián, majd hozzátette, hol és milyen tárgyi emlékeket őriz édesanyjáról.

„A különböző költözések során a legtöbbet elcsomagoltam, és nagyon vigyázok rájuk. Egy dobozban tartom a hozzá kapcsolódó emlékeket, aranylemezeket. Az egyik ilyen utolsó kint van az íróasztalom fölött, ami által a gyerekek láthatják a nagymamájukat. Minden nap látom! Rengeteg emlékem van, ami megmaradt. Négy éves voltam, amikor a szüleim elváltak, nekem még az azt emelőző időszakról is vannak halvány emlékeim. Azonban vannak, amik kitörölhetetlenek, és mindig velem fognak maradni. A régi időkből is sok kapcsolatom megmaradt, például a régi osztálytársaimmal, ezek pedig nagyban segítenek az emlékek fenntartásában” – mesélte lapunknak a kétgyermekes édesapa, majd hozzátette, az idei évben minden másképp alakult.

„Sajnos az elmúlt hetek, az önkéntes karantén, a home office a megemlékezésünket is „megölte”. Mivel a szüleim nem élnek, és bár az elmúlt időszaknak túl sok pozitívumát nem tudok mondani, de azért nem kellett aggódnom, hogy melyikük fertőződik meg, és nem kellett őket teljesen elkülönítenünk. A feleségem szülei idős emberek, rajtuk megpróbáltunk segíteni, ahogy csak lehet, mindent elkövettünk, hogy nekik ne, vagy minél kevesebbet kelljen az utcára menni. Biztosan tovább bonyolította volna a helyzetet, ha az én szüleimről is gondoskodni kellett volna” – tette hozzá Krisztián, aki több mint három hónapon át home office-ban dolgozott.

„A gyermekeim 12 és 10 évesek, így kétfelé irányult minden. A feleségem is itthon dolgozott, úgyhogy teljes káoszt sikerült megvalósítanunk a dupla digitális oktatással és munkavégzéssel. Lassan visszaáll minden a normál kerékvágásba, július elsejétől járok újra be. Nem hittem volna, hogy valaha emberi lénynek annyira tudok örülni, vagy annak, hogy fölszállok a buszra, és bemegyek a munkahelyemre, mint most. Múlt héten már többször bementem, és iszonyatos boldogsággal töltött el, hogy közlekedem. Nagyon hosszú, és macerás időszakon vagyunk túl.”

További cikkek

bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzeseknél(200x300) Merk IT
bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzeseknél(200x300) - Merk IT