Nagy Zsolt: Öt gyerekem van, nem adhatom fel

Az Örkény Színház színésze, számos nagysikerű magyar produkció, többek között a Terápia című tévés sorozat sztárja visszafogottabb lett, kissé megszelídült. A ZamJam fesztiválon beszélgettünk vele az idén mozikba került filmdráma, a Játszma vetítése után, amelyben főszerepet kapott, és mint mindig, zseniálisat alakított.

Az évek múlásával Zsolt egyre visszafogottabb, már olyan dolgokról is őszintén beszél, amelyekről korábban nem is lehetett kérdezni.

„Megzúzott az élet, megtanultam egy csomó dolgot, de nem gondolom magam bölcs embernek. Azokat a tulajdonságaimat vetkőztem le, amelyek ahhoz kellettek, hogy életben tudjak maradni. Hangosnak kellett lenni és nyomni a hülyeséget, és úgy gondoltam, hogy azon keresztül juthatok előrébb. Nagyon sok butaságot csináltam, felelőtlen is voltam sokszor. Már 46 éves vagyok, és próbálok minél többet tanulni, a tudásomat pedig jól tovább adni”– kezdte az AcNewsnak.

„Ha lesz pénz, lehetőség, és az emberek kíváncsiak lesznek ránk akkor dolgozunk tovább, de nem tudni, mit hoz a jövő. Kitört egy háború a szomszédban, nem tudni minek lesz prioritása, a kultúrának vagy a rezsinek. Józanul kell ezt is látni” – folytatta, majd kitért arra is, hogy egyre kilátástalanabbnak látja a jövőt, de nem fogja feladni.

„Eljutottam oda, hogy azokban az emberekben, akikben bíztam elfordultak, nincsenek. Éppen ezért nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Ráadásul az olyan típusú embernek mint én vagyok, egyszer csak elfogy a levegő. Nekem most nincs már túl sok ebben az országban. Le vagyok ültetve azokkal együtt, akik más irányban gondolkodnak. Ám nem vagyok kétségbe esve. Ki kell találnom valamit. Öt gyerekem van, nem adhatom fel. Nem fogok a kardomba dőlni, mindig dolgozni fogok. Egyetlenegy most forgó nagy játékfilmbe sem hívtak, továbbra is csak színházban és az RTL Klubnak dolgozom. Eddig nagyon sokat dolgoztam, majdnem 100 filmet forgattam, rengeteget játszottam színházban, ám nem vagyok a helyemen kezelve. A politikától viszont teljesen vissza akarok lépni, csendben maradok inkább. Csinálom a dolgomat, rakom bele az energiát de tyúklépésekkel haladok. Az biztos, hogy nem hagyom el ezt az országot, mert szeretem.”