Zsuzsanna beszámolt arról, hogyan telnek a mindennapjai, mióta imádot férjét elvesztette.
Sas József már több mint egy éve hunyt el, de az özvegyének fájdalma nem csillapszik. Zsuzsanna gondolatban a mai napig beszél vele.
„Jóska emlékét sokan és sokféleképpen ápolják, s tudom, hiába telnek a hónapok, az évek, a közönség nem felejti őt. Ám a VI. kerületi önkormányzat gesztusa, Soproni Tamás polgármester úr ajándéka mélyen érintett, hogy imádott színházában néhány pillanat erejéig újra ő lesz a főszereplő. Emléktáblát avatnak a tiszteletére, Gálvölgyi János mond beszédet, és megannyi barát, kolléga teszi tiszteletét. Hálás vagyok azért, hogy Jóska lénye immár az örökkévalóságnak szól – mondta a Blikknek az özvegy, majd hozzátette hogyan telnek a napjai. – Olykor már nagyon öregnek érzem magam ehhez a harchoz, amit az élet rám sózott. Próbálok talpon maradni, néha sétálok a közeli erdőben, ahogy annak idején Jóskával is tettem. De leginkább a csönd és az emlékezés az én társam.”
