Az alábbiakban a pszichiátria által ismert öt legritkább – és legfurcsább – szindrómát mutatjuk be.
1. Fregoli-szindróma
A Fregoli-szindróma az, amikor valaki azt hiszi, hogy a különböző emberek valójában ugyanazok a személyek, csak a külsőjüket változtatják meg. Az ebben a szindrómában szenvedő emberek gyakran érzik úgy, hogy üldözik őket azok, akikről azt hiszik, hogy álruhában vannak.
A rendellenességet Leopoldo Fregoli olasz színházi színészről nevezték el, aki arról a figyelemre méltó képességéről volt ismert, hogy színpadon gyorsan megváltoztatta a külsejét.
A Fregoli-szindróma jellemzően más mentális zavarokkal, például bipoláris zavarral, skizofréniával és kényszerbetegséggel együtt fordul elő. Agysérülés és a Parkinson-kór kezelésére szolgáló levodopa gyógyszer alkalmazása is okozhatja.
Egy 2018-as áttekintés szerint világszerte kevesebb mint 50 esetről számoltak be az állapot első leírása óta. Egy újabb, 2020-as tanulmány azonban 1,1 százalékos előfordulási arányról számolt be stroke-ot követő betegek körében. A Fragoli-szindróma nem gyógyítható, de az antipszichotikus gyógyszerekkel történő kezelés enyhítheti a tüneteket.
2. Cotard-szindróma
A Cotard-szindróma, más néven „sétáló hulla szindróma”, amikor az emberek abban a téveszmében élnek, hogy ők halottak és nem is léteznek. Mások azt hiszik, hogy testrészeik hiányoznak.
A szindróma a 19. századi francia neurológusról, Jules Cotardról kapta a nevét, aki 1882-ben írta le először az állapotot. A skizofrénia, a depresszió és a bipoláris zavar a Cotard-szindróma kockázati tényezői. Ugyanakkor az aciklovir vírusellenes gyógyszer ritka mellékhatásaként is jelentették.
A szindróma feltehetően az arcfelismerő agyterületek és az arcfelismeréshez érzelmi tartalmat társító területek közötti kapcsolat megszakadásából ered. Ezt a ritka állapotot általában antidepresszánsokkal, antipszichotikumokkal és hangulati stabilizátorokkal, valamint elektrokonvulzív terápiával kezelik.
3. Idegen kéz szindróma
Az idegen kéz szindróma az egyik legfurcsább neurológiai rendellenesség. Ilyenkor az ember keze mintha saját akarattal rendelkezne és önállóan cselekedne, és az illető úgy érzi, mintha a keze nem is hozzá tartozna.
Ezt a szindrómát először 1908-ban azonosították, de csak az 1970-es évek elején határozták meg egyértelműen. Az „idegen kéz szindróma” kifejezést Joseph Bogen amerikai neurofiziológus alkotta meg, hogy leírja a bizonyos típusú agyműtétekből való felépülés során időnként megfigyelhető furcsa, önfejű viselkedést.
A szindrómában szenvedő emberek jellemzően érzékszervi feldolgozási zavarokkal küzdenek, és elhatárolódnak a kezük cselekedeteitől. A kutatások szerint a szindrómában szenvedők gyakran megszemélyesítik az idegen kezet, és azt hiszik, hogy azt valamilyen más szellem vagy idegen életforma szállja meg.
A szindróma okai közé tartozik a demencia, a stroke, a prionbetegség (egy halálos agyi betegség), a daganatok és a rohamok. Az idegen kéz szindróma eseteiről olyan betegeknél is beszámoltak, akiknél súlyos epilepszia kezelése céljából műtéttel választották szét a bal és a jobb agyféltekét.
A szindróma nagyon ritka. Egy 2013-as áttekintés mindössze 150 esetettel találkozott az orvosi szaklapokban.
Bár az idegen kéz szindróma nem gyógyítható, a tünetek minimalizálhatók és bizonyos mértékig kezelhetők azáltal, hogy az érintett kezet lefoglalják és bevonják egy feladatba – például azzal, hogy egy tárgyat adnak neki, amit megfoghat. Más kezelések közé tartozik a botulinum toxin injekció és a tükördoboz terápia.
4. Ekbom-szindróma
Az Ekbom-szindróma egy olyan tapintási hallucináció, amelyben az érintettek azt hiszik, hogy parazitákkal fertőzöttek, mintha a bőrük alatt rovarok kúsznának.
A szindrómát Karl Ekbom svéd neurológusról nevezték el, aki az 1930-as évek végén írta le először ezt az állapotot. A betegek pontos száma nem ismert, de egy tanulmány szerint évente körülbelül 20 új esetet jelentettek egy nagy amerikai klinikán.
Egy 1223 Ekbom-ügyet vizsgáló metaanalízis szerint a szindróma gyakoribb a nők körében (kétharmaduk nő, egyharmaduk férfi), és leggyakrabban a 40 év felettiek körében fordul elő. A tünetek jellemzően három-négy évig tartottak.
Az Ekbom-szindrómát számos betegséggel hozzák összefüggésbe, köztük a paranoid skizofréniával, az organikus agyi betegséggel, a neurózissal és a paranoid személyiségzavarral. Néhány alkoholmegvonáson átesett embernél, kokainnal való visszaélésnél, stroke-nál, demenciánál és az agy egy thalamus nevű részének elváltozásánál is jelentették.
5. Alice Csodaországban szindróma
Az Alice Csodaországban-, más néven Todd-szindróma, arra utal, amikor egy személy testkép-, látás-, hallás-, tapintás- és tér-időérzéke torzul. Az ebben az állapotban szenvedők jellemzően kisebbnek érzékelik a tárgyakat, mint amilyenek valójában, míg az emberek nagyobbnak tűnnek. Vagy éppen fordítva: a tárgyakat nagyobbnak érzékelik, mint amekkorák valójában, az emberek pedig kisebbnek tűnnek. Ezeket az élményeket a paranoia érzései kísérhetik.
Keveset tudunk arról, hogy mennyire gyakori ez a zavar. Az érintettek leggyakrabban gyermekek és migrénesek. Az szindrómában szenvedők megijedhetnek és pánikba eshetnek, ezért a sikeres kezelés gyakran pihenést és relaxációt foglal magában. A legtöbb esetben viszonylag rövid ideig tartó állapotról van szó. Az Alice Csodaországban szindrómáról szóló legutóbbi áttekintés arról számolt be, hogy a betegségben szenvedők közel felét sikeresen kezelik.
