Az elhízás elleni harcban az olyan testsúlycsökkentő gyógyszerek, mint az Ozempic és a Wegovy egyre komolyabb tényezővé válnak. Sok nyugati ország ugyanis mára beérte az Egyesült Államokat, ahol a lakosság 40 százaléka elhízott. A testsúlycsökkentők előnyei óriásiak. Egészségesebb, boldogabb népesség, amely nemcsak termelékenyebb, de kevésbé terheli meg a közegészségügyet. Azonban nyomukban ijesztő fenyegetés emelkedik – írja a ft.com.
Ahol ugyanis nyertesek vannak, ott vannak vesztesek is. Az élet- és nyugdíjbiztosítók minden pénzügyi rendszer és gazdaság fontos elemei. Ha megáll az elhízás járványszerű terjedése, ezzel csökken a magas halálozási kockázat is, de egyidejűleg borul a biztosítók minden előzetes becslése. A biztosítók pénzügyi számításaik során előre megbecsülik ügyfeleik várható élettartamát. Ha a várható életkor radikálisan és nagyon rövid időn belül kezd emelkedni, e számítások hasznavehetetlenné válnak. Az egyre hosszabb ideig tartó nyugdíj-ellátások bedönthetik a biztosítókat, az ellátásra szoruló idősek így gazdasági katasztrófát jelenthetnek.
A felvetés pillanatnyilag még csak elméleti. Ha azonban ilyen iramban nő a testsúlycsökkentőt szedő páciensek száma, a probléma komoly kihívást jelenthet a biztosítási iparág számára. Az egyik vezető amerikai biztosító cég pénzügyi igazgatója bevallotta, hogy már folyamatosan figyelemmel kísérik a gyógyszerek terjedését és hatását. Megerősítette, senki nem tartja „nyerészkedőknek” az egészségükért aggódókat, ám baljóslatúan megjegyezte, hogy „a kár már megtörtént”.
Az elemzők arra emlékeztettek, hogy lezajlott már a múltban is hasonlóan radikális változás. De például a dohányzás visszaszorítása időben elnyúlt. Több évtized alatt kellett felkészülnie az élet- és nyugdíjbiztosítóknak a magasabb várható életkorra. Most azonban az új, forradalmi gyógyszerek e felkészülési időt alig néhány évre csökkenthetik.
Az egyszerre örömteli, ám másrészről riasztó egészségügyi helyzet kapcsán többféle vélemény kering. Egyrészt a szemaglutid hosszú távú szedésével kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, a mellékhatások többsége még nem ismert. Az sem biztos, hogy a lakosság egésze élne a fogyasztószerekkel. Mindazonáltal a helyzet komoly. Sokan ahhoz hasonlítják e szerek nyugdíjrendszerre gyakorolt hatását, mintha valaki máról holnapra feltalálná a rák gyógyszerét.
Tény, hogy a biztosítók egy mindeddig ismeretlen kihívás előtt állnak. Az egészségbiztosítók kissé jobb helyzetben vannak. Az ő költségeik várhatóan csökkenhetnek, hiszen kevesebb ember tölt majd rövidebb időt a gyógyintézményekben. A nyugdíjbiztosítók helyzete azonban egészen más. A hosszú életű biztosítottak komolyan megterhelik majd kasszáikat, ezért alaposan át kell alakítaniuk szerződési rendszereiket.
