A különleges felfedezés egy kénes levegőjű, sötét barlangrendszerben történt, ahol a kutatók egy hatalmas, mintegy 106 négyzetméteres pókhálót találtak. A háló nem egyetlen szerkezet, hanem több ezer kisebb tölcsér alakú szövedék összessége, amelyek együttesen alkotnak hatalmas, összefüggő rendszert.
A kolóniában becslések szerint több mint százezer pók él, köztük két fő faj: a házi zugpók és egy kisebb termetű vitorláspókfaj. A barlang különleges környezete – állandó sötétség, magas páratartalom és kénes források – ideális feltételeket biztosít a rendkívül sűrű populáció kialakulásához.
A kutatást egy nemzetközi csapat végezte, amelyben kiemelt szerepet játszott az erdélyi származású arachnológus, Urák István. A szakember a begyűjtött minták alapján azonosította a barlangban élő pókfajokat, és hozzájárult a tudományos publikáció elkészítéséhez.
A kutatók szerint a különleges ökoszisztéma a kemoautotróf táplálékláncra épül: a barlangban élő baktériumok kémiai folyamatok révén energiát termelnek, amely alapot ad a teljes élővilágnak, beleértve a szúnyoglárvákat és végül a pókokat is.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a pókok szokatlanul nagy száma és a stabil környezeti feltételek egyedülálló biológiai jelenséget hoztak létre. A kolónia viselkedése is eltér a megszokottól: bizonyos fajok békésen élnek együtt, ami ritka a pókok között.
A kutatók szerint a barlang különleges természeti értéket képvisel, ezért felmerült, hogy akár a világörökség részévé is válhat, mivel egyedülálló módon mutatja be az extrém környezetben kialakuló életformákat.
A felfedezés nemcsak biológiai szempontból jelentős, hanem új lehetőségeket is nyithat a barlangi ökoszisztémák, valamint a fajok alkalmazkodóképességének kutatásában.
