A Nyugati nyaralás című új magyar krimivígjáték a 80-as évekbe repít vissza, és érthető módon a filmben olyan korabeli magyar slágerek csendülnek fel, mint például Soltész Rezső „Szóljon hangosan az ének” című örökzöldje. Az énekessel beszélgettünk a film díszbemutatója után.
Az énekest Patkós Márton alakította, akit annyira tökéletes Soltész Rezsőre maszkíroztak, mintha a zenész egyenesen 1984-ből cseppent volna a forgatásba.
– Milyen volt a 80-as évekbe visszatérni egy kicsit, viszontlátni a 40 évvel ezelőtti önmagát?
– Számomra nem a saját fiatalkori látványom volt fontos a filmben, hanem az egész korrajz. Minden pontosan olyan volt, mint a 80-as években. Sikerült viszontlátnom, és szerepelnem is benne, amiben 40 évvel ezelőtt éltem, ez érdekes volt. Nagyon örültem, hogy körém rajzolódott kicsit a történet, és az írók beletették a figurámat ebbe a filmbe. Ez nagy ajándék. Legalább marad valami utánam, ha eljön az ideje. Komoly élmény volt abban az időszakban élni és részt venni.
– Az Ön hangját hallottuk, ám más állt a maga helyett a színpadon?
– Igen, a dalok az én előadásomban szólaltak meg, még ha nem is én álltam a mikrofon mögött a színpadon. A színész, aki alakította a figurámat, nagyon helyes volt, jól eltalálta a karakteremet. Ez a dal pedig egy sikeres számmá vált, a mai napig szokták énekelni.
– Milyen volt a régi, dauerolt, göndör frizuráját látni?
– Érdekes, de én szoktam az egykori önmagammal találkozni régi képeken, filmeken, számomra nem volt annyira meglepő.
– Van valami kedves emléke a 80-as évekből?
– Az ifjúságom, az egész A- Z -ig.
– Fáj a szíve, ha visszanézi a fiatalságát, azt a korszakot, ami már elmúlt?
– Nem. Szerencsére jó karban vagyok, jelen vagyok a színpadon és dolgozom. Én a mában kell hogy éljek, ez a legfontosabb. Vannak emlékek, amik fontosak, de mindenkinél egyéni, hogyan emlékszik a múltra, én boldogan.
– A 80-as években kiváltság volt Nyugatra utazni?
– Nem így mondanám. Mindenki utazhatott, mi dolgozni jártunk. Azok a zenészek akik a műfajban itthon és külföldön dolgoztak egyfajta valutaszerző brigádnak számítottak.
