Országszerte virágzik az őszi kikerics (Colchicum autumnale), amely rózsaszínes-lilás virágaival a rétek és természetes gyepek feltűnő növénye. Szépsége azonban megtévesztő: minden része mérgező anyagokat tartalmaz. A növényre nemcsak a természetjáróknak és a kutyatartóknak érdemes odafigyelniük, hanem a gazdálkodóknak is, mivel a mérgező hatása a szárítást követően sem szűnik meg.
Különleges növény, amelynek virágai ősszel jelennek meg
Az őszi kikerics augusztustól októberig virágozhat, így az őszi hónapokban számos magyarországi gyepterületen találkozhatunk vele. A növény fejlődési ciklusa eltér sok más virágos növényétől: virágzásakor nincsenek látható levelei, a zöld levelek és a termés csak a következő tavasszal jelennek meg – írja az AgroInform.
Ez a sajátosság korábban a felismerését is megnehezítette. Egyes vidékeken a tavasszal előbújó leveles hajtásokat és az ősszel nyíló virágokat külön néven emlegették, mert nem tudták, hogy ugyanahhoz a növényfajhoz tartoznak.
Az őszi kikerics Magyarország több térségében is megtalálható. Elsősorban hegy- és dombvidéki réteken, kaszálókon és természetközeli gyepeken fordul elő, de megfelelő vízellátottságú alföldi lápréteken, mocsárréteken és erdei tisztásokon is megjelenhet. Kedvező körülmények között nagyobb állományokat is alkothat.
Minden része mérgező
A növény veszélyességét elsősorban a benne található kolchicin nevű alkaloid adja. Ez a vegyület megzavarja a sejtosztódás folyamatát, megfelelő mennyiségben pedig súlyos károsodást okozhat a szervezetben.
Nem csupán a virágok jelentenek veszélyt: a levelek, a magok és a föld alatti növényi részek szintén tartalmaznak mérgező vegyületeket. Az őszi kikerics egyik népi elnevezése, a kutyadöglesztőfű is arra utal, hogy a növény az állatokra nézve komoly veszélyt jelenthet.
A kutyák a természetben tett séták során kíváncsiságból megrághatják vagy lenyelhetik a növény egyes részeit. A kolchicinmérgezés tünetei között hányás, hasmenés, és hasi fájdalom is jelentkezhet, súlyosabb esetben pedig szervkárosodás is kialakulhat.
Ha felmerül a gyanú, hogy egy kutya őszi kikericset fogyasztott, haladéktalanul állatorvosi segítséget kell kérni, akkor is, ha még nem jelentkeztek tünetek.
A legelő állatokra és a szénára is veszélyt jelent
Az őszi kikerics a mezőgazdaságban is problémát okozhat, hiszen a természetes gyepek egy részét kaszálóként vagy legelőként hasznosítják. A mérgező növény így bekerülhet a betakarított takarmányba, amelyet elfogyasztva a szarvasmarhák, juhok, kecskék és lovak is mérgezést szenvedhetnek. Bár egyes állatok elkerülhetik a számukra kellemetlen vagy szokatlan növényeket, erre nem lehet biztosan alapozni a megelőzést. Ha felmerül a mérgezés gyanúja, állatorvoshoz kell fordulni.
A legfontosabb tudnivaló, hogy az őszi kikerics mérgező hatása a szárítás során sem szűnik meg. A növényben található kolchicin a nedvesség elvesztését követően is megmaradhat, ezért a lekaszált és megszárított növényi részek a szénába keveredve is veszélyesek lehetnek.
A kockázatot növeli, hogy a szárított takarmányban nehezebb felismerni az egyes növényfajokat. A széna közé keveredett kikerics ezért észrevétlenül is az állatok elé kerülhet. A gazdálkodóknak különösen azokon a kaszálókon érdemes figyelniük a növény jelenlétére, ahol korábban már előfordult.
A szárított takarmányt tehát nem szabad automatikusan biztonságosnak tekinteni. Ha felmerül a mérgező növénnyel való szennyeződés gyanúja, szakember segítségét kell kérni annak megítéléséhez, hogy a takarmány felhasználható-e.
A rendszeres ellenőrzés segíthet a megelőzésben
A kaszálók és legelők növényzetének rendszeres megfigyelése fontos része a takarmánybiztonságnak. Az őszi kikerics felismerését nehezítheti, hogy a tavasszal megjelenő levelei és az ősszel nyíló virágai jelentősen különböznek egymástól.
A kaszálás előtt ezért célszerű felmérni a terület növényállományát, különösen akkor, ha korábban már találtak ott őszi kikericset. Jelentősebb előfordulása esetén a betakarítás és a takarmány felhasználásának módját is ennek figyelembevételével kell megtervezni.
A növény ugyanakkor a természetes gyepek része, ezért az állományok kezelésekor a természetvédelmi szempontokat és az adott területre vonatkozó előírásokat is figyelembe kell venni.
