Szerednyey Béla a 80-as évektől tudatosan gyűjtögetett, hogy megélhesse az álmait. Amikor valami nem várt munka jött közbe, igyekezte kiélvezni a gyümölcsét, de nem feledkezett meg arról sem, hogy gondoljon azokra az időkre, amikor már nem fog tudni annyit dolgozni.
„Úgy éltem idáig, hogy ha jött valami nem várt honorárium, – legyen az film, reklám, vagy bármi, – annak a felét elutazgattam, elsíeltem, a másik felét pedig elraktam. Ez mindig megóvott attól, hogy nagyot koppanjak. A kutya mindig elássa a csontot, hogy legyen későbbre is” – mondta a Jászai Mari-díjas színész, aki a pandémiát az istenhitéből adódóan úgy vészelte át, hogy valami úgyis fog jönni.
„Bezárt minden színház, elmaradt minden bevétel, és egyszer csak az egyik kollégám felhívott, hogy megveszi a régi hajómat. Ebből át tudtam vészelni a nehéz hónapokat. Aztán szerencsém is volt, hisz a többi között olyan színházban dolgoztam, mint a Játékszín, amelynek 500 alatt volt a nézőtere, így mi ott már nyár közepén tudtunk játszani.”
Szerednyey Béla több mint negyven éven át volt elismert művésze a Madách Színháznak, rengeteg filmben, sorozatban játszott. A havi 30 előadás helyett ma szabadon válogat, síel, vitorlázik és boldog.
„Nagyon munkás életem volt/van, mindenért meg kellett dolgoznom. Ebben hiszek, mégis tudom, hogy most egy jutalom életet élek! Korábban már biztos megvolt a büntetés, a bűnhődés is, de most úgy érzem, sok segítséget kapok odafentről! Egyébként, mire ezt a kort eléri az ember, már nincs babona, csak hit, és a tapasztalatból eredő nyugalom. Ahogy lesz, úgy lesz. Mindig ezt énekelte nekem a nagyapám is altatóként” – mondta a Pepita magazinnak a színész, aki azt tartja, a boldog pillanatokért érdemes élni
„Csinálni kell az életet! Történjen bármi, ha fejbe vernek, akkor is lépni kell egyet… Viszont a nagybetűs idővel egy ideje történt valami! Valaki nagyot állíthatott rajta, mert ami régen 24 óra volt, az most 12 óra alatt megvan. Nagyon felgyorsult, és nem tudni miért!”
