Az elképesztő szegénységben élő, árva lány felnevelte az öccsét.
Rácz Kitti sosem felejti el 2010. január 4-ét. A napot, amikor a kálváriája kezdődött. Addig a meseszép diáklány csendesen építgette az álmait, készült az önálló életre. Tudta, hogy az édesapja gyógyíthatatlan beteg, de arra, hogy egyszer ő lesz a családfenntartó, nem volt felkészülve.
„Apu nagyon makacs ember volt. Otthon is oxigénpalack segítette a légzését, de még akkor is azt mondogatta, hogy nem megy be a kórházba, mert onnan már nem jön ki élve – mesélte az AcNews-nak eltűnődve Kitti. – Amikor már nagyon rosszul volt, a nővérem titokban felhívta a háziorvost, ő küldte ki hozzá a mentőt. Két nappal később meglátogattam aput a kórházban. Akkor nagyon mély dolgokról beszélt nekem. Mintha búcsúzott volna tőlem.”
Másnap hajnalban a lányt egy telefonhívás ébresztette. A kórházból hívták. Kopogtak az orvos szavai, amikor közölte, hogy az édesapja elhunyt. A lány egyedül maradt a 11 éves öccsével, Szilveszterrel és a mentálisan beteg nővérével. Fogalma sem volt, hogy lesz tovább. Hiszen az édesanyjuk már 10 éve elhagyta őket.
„Amikor a nővéremmel elmondtuk Szilveszternek, hogy apu meghalt, biciklire pattant és elszáguldott. Mi is bringára pattantunk, mint az őrült, tekertünk utána. Végül utolértük. Keservesen zokogott. Eldöntöttem, soha nem hagyom, hogy az öcsém intézetbe kerüljön. Majd én leszek a gyámja. Akkor voltam 21 éves, esztergályosnak tanultam.”
Kittiék akkoriban Hetényegyházán éltek. A hamvakat tartalmazó urnát – ahogy az apja a halála előtt kérte – hazavitte, hogy mindig velük legyen. A fiatal lány az iskola mellett modellkedett: fotózásra, bemutatókra járt. De ez bizonytalan munka volt. Gyakran előfordult, hogy havi 42 ezer forintból éltek hárman. Ennyi volt az árvaellátás, az ösztöndíj és a családi pótlék együttes összege.
Mint mondja, sokszor már hónap közepén elfogyott a pénzük. Szerencsére a kisöccse ingyen ebédelhetett az iskolában. Reggelire állandóan fokhagymás pirítóst ettek teával, vacsorára pedig egy hétig grízes tésztát, a következőn pedig krumplis tésztát.
„Az ismerősöktől kapott, levett ruhákat hordtuk. Télen fával fűtöttünk, amikor elfogyott a tüzelő, a kertünkben kivágtuk az öreg diófát, hogy ne fagyjunk meg. Hogy éltük túl azt az időszakot? Már magam sem tudom. Így visszatekintve gyorsan elrohantak az évek. Azóta az öcsém felnőtt, boldog fiatalember lett belőle, akire rátalált a mindent elsöprő, igaz szerelem.
„Ami viszont engem valamiért elkerül. Már négy éve élek egyedül, ami lassan kezd természetessé válni. Persze, szeretnék családot, gyereket, nem fogok örökké egyedül maradni” – fogadkozott nevetve Kitti.
Tény, hogy a lány példásan teljesítette az élete legnagyobb kihívását, felnevelte az öccsét. Kitti most raktárvezető-helyettesként reggeltől estig dolgozik, de az éltébe azért így is belefért egy szerető, hűséges férfi. Ő Zeusz, a tízéves staffordshire terrier kutyus. Akivel naponta órákat sétál, nagyokat játszik.
Kitti imádja, hogy a munkája mellett mindenre jut ideje, ami fontos. Büszkén mesél arról, hogy nem kell manikűröshöz járnia, mert otthon megtanult műkörmöt készíteni. Ha éppen nem motorozik, a digitális fényképezés világába merül el, az internetről tanulja az alapokat.
