Legyen a másik felünk olyan, mintha csak tükröt tartanánk saját magunknak? Nem túl narcisztikus vonás ez?
Nem, legalábbis egy friss kanadai tanulmány szerint, amely arra az eredményre jutott, hogy nemcsak a romantikus partnereinket, de barátainkat is aszerint választjuk meg, mennyire hasonlóak hozzánk. Sőt, alkalmi ismerőseinket is szimpatikusabbnak tartjuk, ha találunk bennük valami rokon vonást.
A tudósok nyilvános helyeken beszélgető párokat kísértek figyelemmel (szerelmespárokat, barátokat, alkalmi ismerősöket), és megkérdezték őket, milyen jellemvonásokat, értékeket, személyiség- és viselkedésjegyeket tartanak fontosnak, ha a másik felükről, lelki társukról, barátjukról van szó, és úgy egyáltalán az emberekről.
Az adatok elemzését követően arra jutottak, hogy azok a párok, amelyek közelebb álltak egymáshoz (vagy azért, mert régóta ismerték egymást, vagy azért, mert intimebb volt a kapcsolatuk jellege), hasonló értékeket tartottak fontosnak és jobban hasonlított a véleményük a megkérdezettekkel kapcsolatban, mint azoknak a pároknak, amelyek újonnan formálódtak.
A kutatóknak ezután az volt a kérdésük, vajon ez a hasonlóság a kapcsolat során formálódik vagy a viszony kezdetén is megvolt már, s ez vezethetett ahhoz, hogy hosszú idő óta kitartanak egymás mellett a párok, barátok. Más oldalról nézve, eltűnnek-e a kezdeti különbözőségek, ahogyan a felek egymáshoz idomulnak – írja a fittpercek.hu
Az eredmények azt mutatták – amit sejteni lehetett, elfogadni azonban rendkívül nehéz –, hogy az eredendő különbségek megmaradnak, különösen arra vonatkozóan, hogy ki mit tart fontosnak és értékesnek. Ebből pedig az következik, hogy a másik embert a kapcsolat során nemigen lehet megváltoztatni…
Az egyetlen fontos kérdés, amit a tanulmány nyitva hagyott viszont az, hogy akkor a jó kislányok mégis miért buknak annyira a rossz fiúkra. Lehet, hogy azért, mert valójában nem is olyan jók, mint amilyennek mutatják magukat…?
