Ha sértetlen maradt is a hajótest, a meglévő oxigénellátás korlátokat szabott a fedélzeten való túlélésnek. Egy német tüdőspecialista azt mondta: „A folyamat sokáig tart, mert az oxigén lassan fogy, és a légzés révén további CO₂ keletkezik. Van szebb halál is.”
A levegő jellemzően körülbelül 21 térfogatszázalék oxigént (O2) tartalmaz. Ha a szén-dioxid aránya növekszik, az O2 aránya csökken. „Ha az oxigéntartalom 15 térfogatszázalék alá csökken, a fizikai és szellemi teljesítmény egyre inkább csökken” – mondja a szakorvos.
Az oxigénhiány fokozódásával fejfájás, hányinger, hányás, fáradtság, de légszomj, zavartság, szédülés, álmosság és apátia is jelentkezik. „Az oxigénhiány tünetei, különösen a légszomj, nagyon gyötrelmes lehet. Ebből a szempontból nem beszélnék könnyű halálról.”
Az, hogy milyen gyorsan fogyasztják el az oxigént, nagyban függ a fedélzeten tartózkodó emberek légzésétől és aktivitásától. Ha a lehető legkevesebbet mozognak vagy csak alszanak, akkor a fogyasztás sokkal alacsonyabb, mint hektikus tevékenység vagy pánik esetén. Ha a Titán belsejében is hideg van, akkor az megnöveli az oxigénfogyasztást.
Az agy károsodik a leggyorsabban oxigénhiány esetén. Az oxigén létfontosságú a sejtek energiatermelésében, az úgynevezett sejtlégzésben: „Elegendő oxigénellátás nélkül a sejtek károsodnak.”
Az elsüllyedt tengeralattjárókban rekedt emberek haláltusái különböző fázisokból állnak: „Kezdetben még hektikusan próbálják megoldani a mechanikai problémákat. Aztán a feszült csend és elmélkedés nyugodtabb szakasza következik. Ekkor jelentkeztek az első fizikai tünetek, később az eszméletvesztés és a halál…”
