Egy őszinte posztban fejtette ki, hogy ugyanannak a hétköznapi embernek tartja magát, mint sok évvel ezelőtt, amikor még nem ismerték a nevét.
Tóth Vera egészen fiatalon, 19 évesen nyerte meg annak idején a Megasztárt. Most elmondta, hogy bizony nem volt egyszerű ilyen idősen híressé válni.
„Fontos, hogy mit mondanak rólam? Jó kérdés, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, vagy nem érint meg mások indulatossága, legyen az jó, vagy rossz keletű. Egy ország előtt felnőni nem könnyű feladat, nekem megadatott ez a keserédes kiváltság, mégsem tudott akkora szárnyakat adni, hogy állandóan a föld fölött legyek. Egyszerűnek és hétköznapinak tartom magam, extrákkal kiegészülve .Megyek az utcán és eszembe sem jut, hogy engem olyanok is ismernek, akiket én nem… Megyek és csak vagyok. Nem könnyű ebben az egészben megtanulni a kiüresedés művészetét, tisztának maradni, csendet teremteni a legnagyobb káoszban, kizárni mások frusztrációit, amiket a sikerem vált ki, kialakítani az intim szférát, ahova csak azokat engedem be, akik közel állnak hozzám, mégis valahogy mindig sikerül nyugodtnak maradni. Meglep a tapasztalásom, hogy néhányan még mindig csodálkoznak, ha ki merem mondani, amit gondolok, merek könnyeket mutatni, mesélni a sebekről és sajnálom azt, aki az interneten keresztül, ál tökéletességbe burkolózva keservesen kiált azért, hogy figyeljen rá a világ, de az édes máz mögött csupán egy kétségbeesett gyermek lelke sír, magzatpózban esténként, amikor nem látja senki, mert nem mer önmaga lenni…talán a szülei nem tudtàk őt vesztesként, csak bajnokként szeretni… ki tudja. Azt viszont tudom, hogy nem dobja el a világ azt az embert, aki megmutatja a gyengébb, esendőbb oldalát, csak lehet eggyel odébb kell mennie, hogy megértsék őt” – írta az Instán hosszas bejegyzését Tóth Vera, majd azzal folytatta, hogy mit tart fontosnak egy emberben.
„Én a legpimaszabb, gátlástalan nagyképűt is jobban becsülöm, ha nem kendőzi arca méretét, mivel így teljes valójában önmagát adja és vállalja a pofonokat, amiket tenyérbemászó stílusáért kap. Nálam az önazonosság fontos, az intsta ál-tökélyordibálás az puszta átverés, mellyel másokat megnyomoríthatunk, mert megtévesztő és ez a megtévesztés sokszor okozza a másik vesztét, hisz akaratlanul is kevesebbnek érezhetjük magunkat, mert szétszed a kérdés, hogy nekünk vajon miért nem megy ilyen könnyedén az élet? Muszáj őszintének lennünk magunkhoz, muszáj néha megmutatnunk, hogy emberből vagyunk, hogy ne tévesszünk meg másokat, muszáj megtanulnunk, hogy minél harmonikusabb az életünk, annál jobban ki tudjuk szűrni, ha hamis a baba. Persze, valakinek így a jó, mert a felszínesség könnyebbé teszi a valóság súlyát, de az emberi természet dolgozik, ne feledjük el és a lélek utat tör magának…
