Nyomós oka volt Vegán Verának, hogy ezt az életmódot válassza. Idővel a téma szakértőjévé vált, blogot vezet, és elhivatottan segíti mindazokat, akik vele tartanak ezen az úton.
-Mitől lettél vegán, hogyan alakult ez ki?
– Van, aki az egészsége miatt, van, aki csak ki akarja próbálni ezt a fajta táplálkozást, de legtöbben mint én is, az állatok miatt lettünk vegánok. Hiszen erről szól a vegán életmód: empatikusan és együttérzőn viseltetünk az állatok iránt, nem támogatjuk, hanem elítéljük a nagyüzemi állattartást és bármilyen más iparágat, amely az állatok kihasználásáról szól. Nem lehetek állatbarát, ha szelektálom kit eszek meg, kit zárok ketrecbe, vagy kiből csinálok lábbelit.
Ez a folyamat fokozatosan alakult ki, először vegetáriánus lettem, majd utána vegán. Ismerek olyan embert, aki az egyik napról a másikra megundorodott az állati termékek fogyasztásától, és azóta is növényi táplálkozást folytat. Egyéntől is függ persze, hogyan megy végbe ez a folyamat. Én például érzelmi evő vagyok, az étel a központi helyen áll az életemben, így szinte meghasonlottam önmagammal az első feltevésnél: na, de akkor mit fogok ezentúl enni? Már láttam magam, ahogy szürkén egy sarokban gubbasztok és saláta leveleket szorongatok a kezemben. Ismerős ugye? Hányszor feltették mások is nekem az évek alatt ugyanezt a kérdést: de akkor mit eszel?
Szóval az igazság az, hogy saját magamat zártam korlátok közé, de az elhatározással együtt megszületett a kreativitás is. Onnantól kezdve minden felgyorsult, a megoldást kerestem és nem a kifogást. Mivel vidéki lány vagyok, erősebben meg kellett küzdenem a húsevő felmenőimmel. Azt se felejtsük el, hogy egykor nem volt gyakori vegánnak lenni. Viszont manapság, amikor bármit megkaphatsz a sarki boltban, nagyon könnyen eldönthetted, melyik utat szeretnéd járni.
– Jobb lett tőle az egészséged, közérzeted?
-Mindig is nagyon jó egészségnek örvendtem, és tudom, hogy azért, mert mindig előnybe részesítettem az otthoni ételeket, és nem feldolgozott élelmiszerrel tömtem magam. Ennek az alapját az otthoni étkezés adta,az, hogy a szüleink, nagyszüleink rendszeresen főztek nekünk.
Ám amikor vegán lettem szinte azonnal észrevettem, hogy könnyebb lett az emésztésem. A bőröm 45 évesen is feszes. A hajam újra erőteljessé vált azok után is, hogy több mint 20 évig szőkítettem.
Az illatom is megváltozott, ami így első hallásra furcsa lehet, de ha logikusan belegondolunk; mivel igyekszem teljes értékű növényi táplálkozást folytatni, a fel nem halmozódott méreganyag sem párolog a bőrömből.
Ami még eléggé szembetűnő az a rengeteg energia, amivel rendelkezem, ami felszabadult a gyorsabb, könnyebb emésztés miatt. Nincs szükségem sem koffeinre, sem más serkentő anyagra, hogy végig pörögjem a napomat. Mindent összevetve; stabil egészségnek örvendek és kicsattanó energiának. Alapvetően jól érzem magam a bőrömben.
Még azt is megemlíteném, hogy tudatosabbá tett az étkezés. Már nem eszek meg bármilyen terméket, még akkor sem, ha jó reklámot csinálnak neki. Manapság ez egy nagyon nagy csapda, sok minden olyat eladnak az embereknek, ami nem, hogy nem táplál, de még energiát is elvon a szervezettől, hogy megszabaduljon tőle.
– A vegán termékek általában drágák, hogyan lehet olcsón megúszni a vegán konyhát?
– Ez így nem igaz. Úgy vettem észre, az ilyen típusú kijelentések általában olyan emberektől származnak, akik nem ismerik a vegán étkezést. Én azt mondanám erre, legyen szó bármilyen étkezésről, a beletett energián múlik, mennyire spórolósan ússzuk meg azt. Ha állandóan étterembe járunk, vagy előkészített ételeket veszünk, a határ a csillagos ég is lehet. Így nem lesz pénztárca kímélő, viszont, ha nekiállunk főzni, azt néha fillérekből meg lehet úszni. Azt meg ne felejtsük el, a drágább nem feltétlenül jobb minőséget jelent, lehet, hogy csak a marketingje jó a terméknek, de élettani hatása nem sok van.
A hétvégei piacozás csodákra képes, a sok dobozolt termék helyett láthatjuk a zöldségeket, gyümölcsöket eredeti formájukban, és nagyon sokat megtakaríthatunk azzal, ha ott vásárlunk.
Hogy adjak még egy tippet: az én konyhám szezonális, ami azt jelenti, hogy abból igyekszem főzni-sütni, ami éppen terem. Ez nem csak azért fontos, mert ilyenkor olcsóbbak az alapanyagok, hanem azok tudnak jobban beépülni a szervezetbe.
– Honnan szeded az ötleteket? Otthon kísérlezetel?
-Az az igazság, hogy nagyon kevés időt töltök a lakásomban, mivel munka mellett sokat járok rendezvényekre is, és nem sokszor marad szabad hétvégém. A szerencsém az, hogy a munkám a hobbim. Ahogy a mondás is tartja: ahogy a takarítónő nem takarít otthon, a szakácsnő sem sütöget. Mivel általában enni mindennap kell, otthon törekszem az egyszerű ételek elkészítésére.
Már nem kell kísérleteznem. Zsigerből tudom mihez kell nyúlnom, ami annak a következménye, hogy már gyermekként a konyhában rendszeresen sertepertéltem és figyeltem, hogy mit mivel ízesítenek.
– Akik kóstolták azt mondják, hogy pont olyan ízűek a vegán termékeid, mint a hagyományos készítésűek, mi ennek a titka?
-A megfelelő fűszerezés és a jól megválasztott alapanyag a titok.
– Általában ehetetlenek a vegán termékek, amelyek általában valami megszokott ízhez akarnak hasonlítani….
– Ez az állítás sem helyénvaló. Nem minden vegán termék finom, mint ahogy ezt el lehet mondani a tejtermékekről vagy némely húsos ételről is. Tegyünk a szívünkre a kezünket: mindent szeretünk? Ugye, hogy nem, szerintem olyan étel nincs, ami minden embernek ízlik.
Azt tapasztalom, hogy az emberek túlbonyolították a növényi táplálkozást. Ezt is lehet jól, vagy éppen egészségtelenül csinálni, mint bármilyen más étkezést. Minél jobban fel van dolgozva egy élelmiszer, annál kevesebb értékesebb tápanyagokat tartalmaz. Ilyen egyszerű.
Én otthonra általában nem veszek előregyártott termékeket. Nem mondom, hogy soha, mert előfordul, hogy megkívánok egy szendvicskrémet, egy virslit, vagy egy fagyit, de nem igazán jellemző, hogy ilyeneket eszünk otthon. Az oka nagyon egyszerű: egyrészt nem tudom mi van ténylegesen benne, másrészt drágábbak, harmadrészt csak felesleges szeméttel járnak. De ez nemcsak a vegán termékekre jellemző, hanem bármilyen más élelmiszerre is.
– Spanyolországban éltél, mit csináltál ott, mit tanultál tőlük?
– Dél – Spanyolországban éltem, ahol megtanultam no pasa nada-t (nincs baj, probléma)ténylegesen használni. Addig sem izgattam magam túlságosan olyan dolgokon, amiket nem lehet megváltoztatni, de azóta még mélyebben az életem része lett ez a felfogás. Az égiek nagy játékosok, végtelen fantáziával, ami nem fontos, azt el kell engedni, ők rendezik, amit és ahogy kell. Szépségszalonom volt, ahol igyekeztünk minél természetesebb alapanyagokkal kiszolgálni az igényeket. Már ott sem használtunk olyan terméket, amit állatokon teszteltek.
-16 éves lányod szintén vegán, ő akart azzá válni?
– Igen, hisz hogyan kényszeríthetnék rá bárkit is arra, hogy mit egyen?
Komolyra fordítva a szót, Szófia magától lett vegán. Ismerte egyrészt a folyamatot, amin átmentem, megértette miért kezdem elhagyni el az állati termékeket, és egyértelmű volt számára, hogy nem fog többet ő sem húst enni. Ám előtte sem volt egy nagy húsevő.
Talán 2 éve történt, hogy beült valahova a barátaival és kíváncsiságból belecsíppentett valakinek a húsos ételébe. Annyit, mondott; hogy teljesen máshogy emlékezett az ízére, és ledöbbent azon, hogy milyen rossz ízű volt maga a hús, annak ellenére, hogy milyen ínycsiklandó illatot árasztott.
– Egy olyan cégnél dolgozol, ahol 90 alkalmazott van és vegán konyha működik? Ez nekem nagyon érdekes, vannak egyáltalán ilyenek? És ha valaki húst akar ebédelni?
– Számunkra ebben nincs semmi furcsa, mivel a cégnél 70% a dolgozóknak vegá, a többiek pedig amikor idejöttek dolgozni tisztában voltak azzal, hogy a növényi étkezés biztosított. Az ok egyszerű: a cég egyik alapelve, minél kevesebbet ártani, és a vegán étkezés az, ami a legkevésbé terheli meg a Földünket. Ez egy ajándék a tulajdonosok részéről, minőségi alapanyagokból, gazdag főétkezések.
Ha valaki húst szeretne enni, az azt eszik. Otthonról behozza és megeszi. Ez ilyen egyszerű. Szabad választás van, viszont az már kérdés mire használjuk ezt a nagy szabadságunkat…
-Szeretik a főztödet?
-Igen.
-Elkérik a receptet?
-Persze. Akik nem ismernek személyesen elkérik, a többiek igyekeznek ott lenni, amikor nyilvánosan főzök, mert tudják már, amit sokszor elmondtam:nincs kőbe vésett recept.
Ha valaki saját receptet hoz örömmel segítek nekik abban, hogyan tudja megcsinálni ugyanazt az ételt növényi alapanyagokból. Azt viszont tudni kell, hogy én nem recept alapján főzök. Az a mottóm, hogy ne grammokban tanuljunk meg főzni. Inkább azt mutatom meg, hogy kell a konyhában ráérezni az ízekre.
Mit csinálsz még pontosan? (sajnos nem sok mindent tudtam meg rólad, minden érdekel, amivel vegán témában foglalkozol)
Sokfajta vegán aktivizmus van, én belefőzöm magam az emberekbe.. szerintem egy olyan étel, ami tápláló, szeretettel készül és nagyon sok nap energiát hordoz, az nem csak fizikailag táplálja az embert, hanem boldoggá teszi a lelküket is.
