A torinói lepel, amelyet sokan Jézus temetkezési vásznaként tartanak számon, évszázadok óta intenzív tudományos vizsgálatok tárgya, és egy szakértő szerint a rejtély most megoldódni látszik.
Bár a radiokarbon-vizsgálatok az 1980-as években középkori eredetre utaltak, egyes tudósok szerint a vásznon található vérfoltok más történetet mesélnek el. Ez a tézis kihívás elé állítja azt az állítást, miszerint a leplet „soha nem helyezték Jézusra”.
Szent vérteszt
Dr. Jeremiah Johnston, biblikus tudós azt mondta, hogy az 1990-es évek vizsgálatai során AB vércsoportot azonosítottak a leplen.
„A leplen AB vér van, amely szemitikus eredetű, a populáció mindössze hat százalékánál fordul elő, emberi és férfi, kizárva az állati vért vagy a hamisítvány lehetőségét” – mondta Dr. Johnston.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a vér emberi és férfi, mind premortem (halál előtti), mind pedig postmortem (halál utáni) nyomokkal.
„Ha valaki meg akarná hamisítani a leplet, ténylegesen meg kellene ölni valakit, mert a leplen mind premortem, mind postmortem vér van” – magyarázta Dr. Johnston.
A pre- és postmortem vér egyidejű jelenléte különös, mivel a természetes bomlási folyamatokkal ellentétes folyamatokra utal, amit egyesek a feltámadás történetével hoznak összefüggésbe.
Jézus vércsoportja
Az AB vércsoportot először 1982-ben az olasz biográfus, Dr. Pierluigi Baima Bollone és csapata rögzítette, akik a lepel oldalából vettek mintát. További vizsgálatok során az M, N és S antigéneket is azonosították a lábrészről vett mintában, megerősítve, hogy a minta emberi.
Az Oviedói Sudariumban – a János evangéliuma szerint Jézus arcát fedő kendőn – szintén AB vért találtak. Ez a kendő nem tartalmaz képet, csak foltok láthatók szabad szemmel, mikroszkóp alatt további részletek tárulnak fel.
Dr. Johnston szerint a leplen mintegy 700 sérülés azonosítható. „Ez egy nagyon súlyosan megsebesített férfi volt, liter számra ömlött az AB vér a lepelre” – mondta korábban, kiemelve, hogy a sérülések megfelelnek a római keresztre feszítés ismert következményeinek.
A lepel képére is felhívta a figyelmet – egy halvány, teljes testlenyomat egy szakállas férfiról.
„A leplen lévő kép vastagsága mindössze két mikron, és nem hatol át az anyagon” – magyarázta. „Ha ez hamisítvány lenne, festett vagy színezett, az anyag teljesen átitatódna. Ehelyett a kép annyira vékony, hogy borotvával le lehetne vágni. A világ legjobb tudósai is tanácstalanok.”
Dr. Johnston szerint a lenyomat egy hatalmas energiakitörés által kiváltott kémiai reakció eredménye lehetett, amely összefügghet a Feltámadás pillanatával.
A 14 láb hosszú lenanyag első nyilvános bemutatója az 1350-es években történt, mint Jézus valódi temetkezési leple. Bár a 1988-as radiokarbon-vizsgálat 1260–1390 közötti eredetre utalt, Dr. Johnston szerint csak egy szennyezett sarokrészletet vizsgáltak, nem az eredeti lenvásznat.
„A tényleges lenvásznat sosem datálták, csak a bal felső sarok mintáját, amely szennyezett volt” – magyarázta. Dr. Johnston a leplet „a világ leginkább félreértett tárgyának” nevezte,
