VÉLEMÉNY – Tessék mondani, lehetne inkább a vágóhíd?

AC News 2016.07.10. Vélemény

VÉLEMÉNY – Tessék mondani, lehetne inkább a vágóhíd?

Pedro, a fajtiszta 500 kilós andalúz bika büszkén, felszegett fejjel viselte a napok óta tartó éhezést és vadítást. Öt éve képezték, jól tartották, és még azt is hallotta, hogy elegáns testtartása, izmai erőssége, szálkás feszessége miatt esetében szóba sem jöhet az a szörnyű, ólban terjedő pletyka, amely szerint számos társukat csupán azért a barbár célért etetik, takarmányozzák és nevelik fel, hogy egy átlagos keddi napon nagyüzemben levágják és elfogyasszák a kétlábúak. Pedro ifjú tinóként sokat hallott a vágóhídról, és évekig rettegésben tartotta a gondolat: egyszer ő is ott végzi, levágják, megeszik. Szúnyogzümmögéses álmatlan éjjelek tucatja telt el ezzel a rettenetes és monoton mardosó gondolattal: levágják, megeszik, levágják, megeszik.

cba bejegyzeseknél(200x300)

Aztán négyéves kora körül elhessegette ezt a nyomasztó érzést, hiszen miért ölnének le egy olyan élőlényt, akinek a vérvonalát és családfájának tisztaságát évszázadok óta óvják-védik, génjeit őrzik, mert – ezt sokszor hallotta - csak így hordozhatta azokat a sajátosságokat, amelyek elengedhetetlenek a viadal szempontjából. És különben is: áldoztak rá, képezték, gyakorlatoztatták, életre nevelték. Előző este furcsa ízű, nyugtató hatású vizet kapott, mondták is, aludnia kell, másnap nagy és nehéz reggel virrad.

Pedro a napsütötte térre kiállítva, ponyvával letakart állatszállító konténerben ébredt. Egykedvűen figyelte, ahogyan a baszk népviseltbe öltözött kétlábúak az utcára özönlenek előbb isznak, később egy Fermín nevű rég halott embert éltetnek, majd megint isznak. Pedro mély barna szeméből inkább higgadt értelem, semmint félelem vagy pánik sugárzott. Tudta, miért van itt.

Aztán kiterelték, napszemüveges amerikai és baseball-sapkás japán turisták lencséin és fényképkészítésre is alkalmas okoseszközein csillant meg a már kora reggel is élesen maró napfény. Pedro sztárként tündökölt, a kamera imádta a barna arcélt, a nemes fejmozgást, a méltóságteljes lépteket, a tűéles szarvakat, a drámai orrfújtatást. Az ifjú bika élvezte a felhajtást. Szombat reggel fél nyolc lehetett.

Nyolckor eldördült egy jelzőrakéta, Pedro pedig nógató, fájdalmas szúrásokat érzett a hátsójában. Megindult hát, miközben körülötte őrjöngött a tömeg, néhány túlmozgásos napsütötte ember pedig kínosan közel jött hozzá. Egy óra izzasztó kergetőzés után a bika kecsessége teljében befordult egy macskaköves sarkon, amikor hirtelen eléugrott egy izgága asszony, aki vadul meglengette a válláról lekapott vörös kendőjét. Erről a mozdulatról Pedrónak bevillant, mit is tanult a mindennapos kiképzéseken: ha ilyet lát, támadjon. Dicséret reményében öklelt, mart és szúrt és még bele is nézett az akciót felvevő kamerába, hogy dicsőségét a digitális éteren keresztül a nagyvilágba repítse. Hitte, hogy beteljesítette nagyvonalú gazdái akaratát, hiszen erre az egy napra vadították és képezték születése óta, megfelelő erőnléte miatt kapta a különleges étkeket, a királyi elbánást. Cserébe egyvalamit kellett megtanulnia: a vörös posztót lengető emberre szarvval kell támadni! Íme hát, megtette. A dicséret azonban elmaradt. Sőt.

Kifejezetten kínos és kiábrándító volt, ami ezután következett. Ráadásul úgy vágták le, hogy még csak meg sem ették.

További cikkek

cba bejegyzeseknél(200x300)
hbs(400x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)