A tengeralattjáró éppen járőrözni készült, amikor a mélységet jelző műszerek leálltak, így a parancsnokok azt hitték, hogy vízszintben van, pedig még mindig merült.
Már a „veszélyes zónába” lépett, amikor a mérnökök észrevették a hajó hátsó részében a második mérőműszer hibáját, és riasztást adtak ki.
Egy forrás a The Sunnak elmondta: „Nem a mérnökök feladata a tengeralattjáró mélységének ellenőrzése, de látták, milyen mélyen vannak, és rájöttek, hogy valami nincs rendben. Technikailag a tengeralattjáró olyan mélységben volt, ahol még működőképes, de ha valaha is ilyen mélyre kell mennie, az egész legénységet riadóztatják. Ez nem történt meg. A tengeralattjárónak nem kellett volna olyan mélyen lennie, de még mindig merült. Bele se szabad gondolni, mi történik ha tovább süllyed.”
A katasztrófa rémálomszerű mentőakciót indított volna el. Egyrészt, hogy visszaszerezzék a szigorúan titkos hajót és annak atomreaktorát, másrészt azért, hogy mindezt még megcselekedhessék, mielőtt az oroszok a helyszínre értek.
Egy önnyugtató haditengerészeti forrás szerint a baleset megmutatta, hogy azért a biztonsági rendszerek működnek. Hozzátették: „Ha az egyik rendszer meghibásodik, a másikra lehet támaszkodni”.
A felsőbb vezetés sürgős biztonsági vizsgálatot indított. De a bennfentesek ragaszkodtak ahhoz a véleményükhöz, hogy az eset nem ejtett csorbát az Egyesült Királyság nukleáris elrettentő erején.
A Királyi Haditengerészet legalább egy atomrakétákkal felszerelt tengeralattjárója 1969 óta folyamatosan járőrözik, hogy egy világvége-támadás esetén visszavághasson.
Nagy-Britanniának négy Vanguard-osztályú tengeralattjárója van, de jelenleg csak kettő üzemképes. Az egyik nagyszabású felújításon vesz részt, a másikat pedig tengeri teszteknek vetik alá, miután a javítások 300 millió fonttal túllépték a költségvetést.
A haditengerészet azt mondta: „Nem kommentáljuk a műveleteket. Tengeralattjáróinkat továbbra is világszerte bevetik, és védik a nemzeti érdekeket”.
