Aki szembe találja magát az olajbogárral, egyszerűen hagyja békén, semmilyen körülmények között ne nyúljon hozzá!
Az olajbogarak mérgező kantaridint termelnek, amelyet egykor gyógyszerként és potencianövelőként használtak.
A fekete-kék olajbogár védekező állat. Ha zavarják, a térdhátán lévő pórusokból olyan váladékot választ ki, amely kantaridin hatóanyagot tartalmaz. A kantaridint régebben gyógyszerként használták. A váladék azonban mérgező. Ha a bőrrel érintkezik, hólyagok képződnek, a szem égni és könnyezni kezd. Ha még le is nyelünk egy bogarat, súlyos mellékhatások lépnek fel. Az erfurti mérgezéselhárító központ azt javasolja, hogy öblítsük le a területet vízzel, súlyos tünetek esetén forduljunk a mérgezéselhárító központhoz, vagy akár azonnal hívjunk mentőt.
Kis mennyiségben a kantaridin állítólag potencianövelő hatású. Korábban mézben elkeverve szerelmi bájitalként adták be partnerüknek, ez azonban gyakran végzetes követkeményekkel járt. Már egyetlen bogár is halálos lehetett az ember számára, így nem volt ritka a túladagolás. Az ókori Görögországban a bogarat kivégzésekhez használták, sőt, a gyilkosok néha ki is használták a bogár halálos erejét.
Erős mérge és a nőstények által lerakott sok tojás ellenére a fekete és kék olajbogár veszélyeztetett faj. 2020-ban az „Év bogarának” választották.
Az akár öt centiméter hosszú, feketekék-kékes-fémesen csillogó csúszómászók tavasszal nehézkesen vonaglanak az ösvényeken és a kertekben. Különösen szeretnek a homokos, nyílt helyeken téblábolni. Csak közelebbről megnézve derül ki, hogy itt egy bogár mászik. Azonban nagyon rövid szárnyú, a hasa csupasz, és nem szárnyakkal borított, mint a legtöbb más bogáré. Az olajbogarakat májféregnek is nevezik.
Két évig fejlődnek, ebből mindössze egyetlen hónapig élnek bogárként. Ahhoz, hogy elegendő lárva fejlődjön ki, a nőstényeknek nagy mennyiségű petét kell termelniük, mert ezer petéből csak egy lesz valóban bogár. A nőstények a tojásokat feltűnően kiálló hasukban hordják, és kis csomókban elássák őket a talajban. A tojások egy évig maradnak ott.
A petékből lárvák fejlődnek, amelyek a következő tavasszal a korán virágzó növényekre másznak fel. Ott várják meg, hogy a virágporgyűjtő rovarok elhaladjanak mellettük, különösen egy bizonyos vadméhfajra vadászva. A lárva ebbe kapaszkodik bele, és hagyja magát a fészekbe vinni. Ott marad a következő lárvastádiumokig, és felfalja a méhek raktárait. Végül a talajban vészeli át a telet, és tavasszal kel ki.
Forrás: MDR Garten
