Kivéve, ha hajléktalan…
És persze ott vannak a vérben forgó szemű utasok is, akikről látszik, nem urai se maguknak, se a cselekedeteiknek…
Győz a tehetetlenségi faktor.
Az utasok pedig megértőek. Hiszen egyikük se karolná át – ha tehetné, se – , szállítaná le az elhanyagoltnál is elhanyagoltabb külsejű embereket.
A jegyellenőrök egy ideig toporognak, és tovább lépnek: „Jegyeket, bérleteket kérem…”
Akkor válik kínossá a helyzet duplán – ha valaki „vétlen hibát vét” – és mégis kénytelenek megbüntetni, az utas pedig aláveti magát a retorziónak. Miközben két üléssel arrébb valaki „vip-vendégként szunyókál”.
A Metropol egyik olvasója érdekes kalandot osztott meg a lappal. Május 16-án járt le a BKV-bérlete, május 17-e reggelén azonban már korán felhívta a főnöke, ezért teljesen kiment a fejéből, hogy aznapra már nincs érvényes bérlete. „Fogalmam sem volt róla, annyira nem, hogy mosolyogva átnyújtottam az ellenőrnek a bérletem. Ő rácsippantott a vonalkódolvasóval, majd ezután kérdezte meg tőlem, hogy van-e egy másik bérletem. Még ekkor is értetlenkedve kérdeztem, hogy miért nem elég egy, amikor leesett, hogy ezek szerint lejárhatott. Kiderült, hogy így is van, 7 és fél órával azelőtt lejárt a bérletem. Mire átgondoltam volna, már írta a büntetést és kérte a személyi igazolványom” – meséli olvasónk, aki elismerte, tisztában van vele, hogy joggal büntették meg.
De több dolgot is sérelmez.
Legelsősorban azt, hogy szerinte nincs olyan alkalom, hogy ne látna olyan esetet, hogy akadnak olyan utasok, akiktől egyáltalán nem kérnek jegyet vagy bérletet. „Ha hajléktalan ül a villamoson, vagy részeg, vagy egy kicsit morózusabb kinézetű ember, egyszerűen nem mennek oda az ellenőrök. Ezt nem kizárólag én veszem észre, az ismerősi köröm ugyanezt tapasztalja” – mondja.
Azt pedig egyáltalán nem érti, hogy ha ezek alapján van és lehet kivételezés, akkor azokkal miért nem kivételezhet az ellenőr, akik láthatóan nem bliccelnek, csak esetleg elnéznek egy dátumot, vagy kicsit figyelmetlenek – írja a Metropol.
