Igazi hebrencs kislány volt a színésznő pályája elején. Akkoriban jött össze Bodrogi Gyulával, lángoló szerelmükön kívül pedig nem igazán érdekelte más. 22 évesen a Kaktusz virágában Stephanie Vinyot, az asszisztensnőt játszotta.
„Bodrogi Gyulával imádtam ezt a szerepet. Nekem a Kaktusz virága volt az első. Úgy mentem be próbára, mintha Lady Machbethre készülnék. Minden energiámat, és még azon is túl beletettem ebbe a darabba. Embertelen siker volt. Hirtelen megismert az ország. Amúgy ez lehet, nem is tett jót nekem. Kicsit elszállt az agyam” – emlékezett vissza Voith Ági, akire ezek után rengeteg színházi munka várt.
„Akkor jöttem össze Gyulával. Elképesztő állapotban voltam, akkor. Minden sejtem vibrált, élt. Annyi hülyeséget csináltam! 35 előadást játszottunk egy hónapban, egyszer berekedtem és emiatt elmaradt az előadás. Ezt be is jelentették a színházban. Viszont Bodrogival akkor este átmentünk a szemben lévő étterembe vacsorázni. Persze látott minket mindenki. A hoppon maradt közönség is… Csúnyán lebuktunk. Gyulának lehetett volna annyi esze, hogy erről lebeszéljen… de éhesek voltunk” – mondta nevetve a színésznő, aki az akkori népszerűségűben nem foglalkozott a pénzzel, sokkal inkább a szabadsággal.
„A Nők Lapja akkori főszerkesztőjével megbeszéltük az interjú időpontját. Nagy dolog volt ez akkor, én viszont lementem Siófokra Gyulával. Felelőtlenül elfelejtettem. Lezseren, ösztönösen, boldogan éltük az életünket. Az én generációm ilyen volt. Akkor a pénz nem volt érdekes. Nem számított. Buliztunk. Nagyon jól elvoltunk. Nem érdekelt minket a politika.”
A 79 éves színésznő, ma már sokkal sötétebben látja a szakmát és a régi idők rózsaszín ködjéből, ma már semmit nem érzékel.
„A média szerint a színész színészkedik. Micsoda degradáló kifejezés! Az orvos ezek szerint csak gyógyítgatja a betegeket, a mérnök pedig csak tervezgeti a hidakat? Nincs gazdája a színészi szakmának. Ezt lehet érezni. A kis színházak levegőért kapkodnak. Nem számítanak a színészek. Nincs igazi értékrendszer” – fejtette ki a Pepita magazinnak, majd kitért arra is, hogy őszerinte miért nem jutalmazták a munkáját még több díjjal.
„Még emlékszem arra, amikor nagyon megbecsülték a színészeket, úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Édesanyám, Mészáros Ági is mesélte, hogy a színészek a fizetési kategóriában az ötvenes, hatvanas években a 3. helyen álltak. Most? Alulról talán. Mindig megmondtam a véleményemet, talán ezért nem halmoztak el díjakkal. Semelyik rendszerben nem voltam jó, mert állandóan hangoztattam a véleményemet. Az én szám mindig járt.”
A teljes interjú ITT olvasható.
