Három nappal ezelőtt változott meg Kriszti élete, amikor megnyerte az RTLKETTŐ-n futó ValóVilág 11. szériáját. Az újdonsült milliomos lány most az AcNewsnak elárulta: még nem annyira találja a helyét idekint, néha legszívesebben visszamenne a villába.
– A vasárnapi döntőben, amikor kimondták a nevedet, átölelted volna Melinát. Ő viszont ellökött magától.
– Nyilván rosszul érinti az embert abban a pillanatban. Jó lett volna a játéknak egy olyan lezárás, ami méltó hozzá. Melina 40%-ot kapott, ami szerintem iszonyú menő. Azt, hogy én nyertem, nem azt jelenti, hogy ő vesztett. Jó lett volna a végén egy ösztönös nővéri összetartás, egy feminin lágyság, ami a nők között van, ezért szerettem volna megölelni őt. Sajnos el kellett fogadnom, hogy eltolt magától. Ő olyan ember, hogy csak akkor ölel, amikor úgy érzi, hogy neki kell adnia. Megértem a történteket, elfogadom, de rosszul esett…
– Három napja visszakerültél a való életbe. Hogy bírod?
– Nem annyira jól. Azt hittem, kicsit felszabadulok, mikor kijövök. Megszabadulok a konfiktusoktól, de egyelőre nagyon sok bennem a kérdés Melinával kapcsolatban. Nem sikerült lezárni az ellentéteket, és az elvarratlan szálak mindig is nagyon zavartak. Ezen kívül sűrűk a napjaim, sokat járok interjúkra, teljesen felborult a bioritmusom, nem tudok időben elaludni, pihenni. Kicsit rosszabbul is vagyok most, mint amikor bent voltam. Azt érzem néha, hogy inkább visszamennék. Már a saját hangom is alig bírom elviselni, jó lenne kicsit csöndben maradnom végre.
– Találkoztál már a rajongókkal?
– Tegnap hazafele betértem egy bevásárlóközpontba, hogy határidőnaplót vegyek magamnak. Aztán jöttek az emberek hozzám, és csodálatosan jót beszélgettem velük. Úgy gondolom, hogy ha valaki valóban nyitott, akkor a jó szívű társait vonzza be, és ez így történt az én esetemben is. Legszívesebben mindenkivel több órát eltöltenék, hogy inspiráljon, és megismerjem a gondolataikat.
– A szüleiddel beszélgettél már a műsorban történtekről?
– Édesanyámmal már találkoztam, de még nem ültünk le, mint anya és gyermek átbeszélni a történteket. Kell még nekem egy kis idő, hogy helyrerakjam a dolgokat magamban. Büszke rám az édesanyám, hogy a látott értékeket képviseltem, és nem gondolta volna, hogy ennyire jól viselem a villalétet. Félt attól, hogy összetörök bent, mert nagyon érzékeny vagyok.
– Van már terved a megnyert milliókkal?
– Még nem tudok ebben gondolkodni. Fel kell dolgoznom, hogy mi történt velem az elmúlt hónapokban, és mi vár rám most. Ha lecseng bennem az egész, megszerzem az emelt szintű érettségit. Ezek után egyetemre szeretnék menni.
– Mit szeretnél tanulni?
– Pszichológia szakra szívesen járnék, érdekel még az addiktológia, a szociológia, és a szexuálpszichológia is, mindezek azért, mert így a múltbéli történéseket is az életemben helyre tudnám rakni.
– Azt észrevettem, hogy sok versenyzővel ellentétben, te nem kerested a villában a szerelmet…
– Nekem 30 éves kortól kezdődik egy férfi. Azt amit a bent levő fiúk képviseltek, számomra nem volt inspiráló vagy izgató semmilyen szinten. Nálam a férfi, nem attól férfi mert ágyba tud vinni valakit. Engem a gondolatokkal lehet megfogni, hogy tudjak vele kapcsolódni és inni a tanításait.
– Volt ilyen társad az életedben?
– Három évvel ezelőtt ismertem meg egy olyasvalakit, aki megadta nekem azokat az érzelmeket, amikre szükségem van. Ő igazán figyelt rám és megmutatta az életet. Pont a minap írt rám, és gratulált.
– Nyitott vagy a párkapcsolatra?
– Most láttam magam három hónap után először meztelenül. Egyelőre magammal akarok barátkozni. Persze nagyon szeretnék szerelmes lenni, és szeretnék egy társat, de ehhez az kell, hogy elfogadja a másik fél például azt, hogy néha cink ahogy viselkedem, és inspiráljon a gondolataival. A külső nem is annyira számít, de egyébként imádom ha egy férfi bajuszos, magas és jó kiállású. De ha nem is hordja magán ezeket a jegyeket, a hangjával, illatával és a szemével levehet a lábamról.
